Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumnak az impériumváltáskor 589 növendéke volt, ebből 334 vallotta magát magyar, 200 német, 55 pedig szlovák nemzetiségűnek. A csehszlovák iskolaügyi hatóságok csak 1919. november 14-én engedélyezték a tanintézet megnyitását, a magyar tanítási nyelvet azonban a helyi lakosság tiltakozása ellenére kitiltották az oktatásból. A tanítás 1919. november 17-én beindult ugyan, de mindössze 251 beíratott tanulóval. Ebből a létszámból 148 vallotta magát magyar, 78 német, 25 pedig szlovák nemzetiségűnek. Ennek ellenére az iskola első évfolyamában már csak szlovákul folyhatott a tanítás, a II-VI1I. évfolyamokban pedig németül. A tanintézet új igazgatójává Mikuláš Fischert nevezték ki.”

A magyar iskolák felszámolása a három legjelentősebb szepességi városban- Lőcsén, Késmárkon, Iglón - valóban rengeteg bosszúságot okozott Štefánek iskolaügyi referensnek. Ezekben a városokban nemcsak a magyarok, hanem a derék cipszerek is kitartóan ragaszkodtak a magyar tannyelvű iskolákhoz. A szepesi szászokkal kapcsolatban maga Štefánek is megemlíti visszaemlékezéseiben a következőket: „(...) mint iskolaügyi referens bejelentettem nekik, hogy mint németeknek joguk van bizonyos számú német tannyelvű nép-, szak- és középiskolára, de magyar tannyelvűekre nincs joguk.” A cipszerek azonban állítólag minduntalan arról győzködték Štefáneket, hogy hagyja meg a fennálló állapotokat és ne változtasson a létező iskolaügyi helyzeten. „Nem kellett nekik a német iskola, csak a magyar” - ször- nyülködött még évtizedek múltán is a volt iskolaügyi referens.36

Az 1919. év őszi hónapjaiban már valamennyi felvidéki középiskola sorsa „rendeződött” valamilyen formában. Voltak tanintézetek, amelyek ekkorra már visz- szavonhatatlanul csakis államnyelvű iskolákká változtak - kb. 90 százalékban cseh és morva tanárok közreműködésével voltak iskolák, ahol átmenetileg megtűrtnek nyilvánították a magyar nyelvet és tagozatot a szlovák „törzsosztályok” mellett, miközben csak alig néhány középiskola tarthatta meg zavartalanul az impériumváltás előtti időkből örökölt magyar tannyelvét. Közben arról sem feledkezhetünk meg, hogy a csehszlovák államhatalom 1919 nyarán három piarista rendi tanintézetet u- tódiskola létrehozása nélkül számolt fel. Ezek a következők voltak: 1. A kegyes tanítórend vezetése alatt álló Szentgyörgyi Római Katolikus Algimnázium; 2. A kegyes tanítórend vezetése alatt álló Podolini Római Katolikus Gimnázium; 3. A kegyes tanítórend vezetése alatt álló Kisszebeni Katolikus Gimnázium.37

A magyar etnikumon kívül eső, de 1919 nyarán „nacionalizált” középiskolák közül meg kell még említenünk az Árva vármegyei Trsztenai Királyi Katolikus Gimnáziumot, a kegyes tanítórend vezetése alatt álló Privigyei Katolikus Főgimnáziumot, valamint a Vágújhelyi Államilag Segélyezett Izraelita Főreáliskolát. Az első kettőt csehszlovák állami reálgimnáziummá alakították át, míg a vágújhelyi zsidó tanintézetből létrehozták a Vágújhelyi M. R. Štefánik Csehszlovák Állami Reformreál gimnáziumot (Československé štátne reformné reálne gymnázium M. R. Štefánika v Novom Meste nad Váhom).38

A három említett középiskola közül említést teszünk néhány mondatban Ár