Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

va vármegye 1869-ben létrehozott egyetlen ilyen jellegű tanintézetéről, a mindössze algimnáziumi jellegű, négy évfolyamos Trsztenai Királyi Katolikus Gimnáziumról. Amint köztudott, a csehek ezt a vármegyét már 1918 decemberében birtokba vették, noha a lengyelek is szívesen terjeszkedtek volna ebbe az irányba. (Később valóban birtokba is vehették a vármegye északkeleti szegletét.)

1918. december 28-án a vármegye új zsupánja kiértesítette az iskola igazgatóját, hogy a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium utasítása alapján a magyar helyett ezentúl már a szlovák lesz a tanintézet oktatási és hivatalos nyelve. Mivel a- zonban a tantestület tagjai közül mindössze hárman bírták a szlovák nyelvet, az oktatás egyelőre továbbra is leginkább magyarul folyt. 1919. január 7-én beindult ugyan egy szlovák nyelvtanfolyam abból a célból, hogy a tanulók legalább a szlovák nyelv leglényegesebb szabályait elsajátíthassák, ez azonban még nem tette lehetővé az iskola teljes nyelvi átalakulását. Jozef Jendraššák igazgató egyszerűen úgy oldotta meg az átmenetet, hogy a folyamatban lévő tanév végéig a szlovákul nem tudó tanárok számára engedélyezte, hogy azok továbbra is magyarul oktassák tantárgyaikat. Néhány hónapig tartó „vegyes nyelvű” oktatás után 1919. május 10-én véget ért az átmeneti jellegű 1918/19-es tanév. Két nap múlva, 1919. május 12-én beindult egy intenzív szlovák nyelvtanfolyam, amely eltartott egészen július 12-ig. A tanítás 1919 szeptemberében már csakis „csehszlovák” nyelven folytatódott. A magyar tanárok elköltöztek a városból, s helyüket új cseh tanszemélyzet foglalta el. A tanintézet hivatalos csehszlovák állami átvételére azonban csak 1919. augusztus 20- án került sor, s azt Anton Bernolákról nevezték el. Az iskola teljes új neve így hangzott: Trsztenai Csehszlovák Állami Bernolák Alsó-Reálgimnázium (Bernolákovo československé štátne nižšie reálne gymnázium v Trstenej).39

A régi - vagy akár újabb alapítású - magyar középiskolák kíméletlen és gyors felszámolása, illetve „csehszlovák” tannyelvűekké változtatása a Felvidék szlovák etnikai tömbjén belül részben talán érthető is lett volna, bár azért már ez a tény is fájdalmas velejárója volt az államhatalmi változásoknak. Igaz, akkor még égbekiáltó magyar sérelemnek minősült már pusztán az a tény is, hogy például Szepes és Sáros vármegyék, valamint a bányavárosok magyar tanintézeteit is mind megszüntették, és ezáltal több tízezres nagyságrendű magyar polgári közösségek maradtak magyar középiskolák nélkül. Eperjes, Lőcse, Selmecbánya, Besztercebánya és a többi hasonló jellegű felvidéki magyar kultúrközpont egyszerre szegényebb lett egy értékes vonással, mivel megfosztatott a magyar művelődésben mindaddig betöltött hagyományos szerepétől.

Az 1919. esztendőben még be sem fejeződött az ún. „tótok lakta Felvidék” magyar középiskoláinak a teljes felszámolása, amikor a hatalom a zárt magyar etnikai tömb ilyen jellegű tanintézetei után is kinyújtotta a kezét. A magyarlakta területek csaknem színmagyar városaiban működő középiskolák nagy része is áldozatul esett az e téren oly nagy vehemenciával végrehajtott magyarellenes rohamnak. Rozsnyó, Léva, Losonc és Kassa voltak újabb állomásai a magyar tanintézetek elleni offenzív fellépéseknek.

Rozsnyó a magyar nyelvterület peremén fekvő, de az impériumváltás idején