Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (Frontális roham a Felvidék többi magyar középiskolája ellen, tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

első „csehszlovák” tanévet elkezdő 273 tanulóból - Štefánek adatai szerint - 151 vallotta magát szlovák, 94 magyar és 28 német nemzetiségűnek.23

A „csehszlovák” tannyelvűvé változtatott nyitrai gimnázium átmeneti „elnéptelenedését” az intézet jubileumi, 1927/28-as évkönyvében az akkori igazgatóság a következőképpen próbálta megmagyarázni: „Az első évek folyamán sok nyitrai és környékbeli tanuló szüleinél tapasztalható volt, hogy még nem hisznek a Szlovákiában bekövetkezett változásokban”. Az ilyen „hitetlen” szülők aztán - az 1927/28-as tanév évkönyve szerint - gyermekeiket inkább az érsekújvári magyar tannyelvű gimnáziumba járatták, mintsem a nyitrai „csehszlovákba”.24

Az általunk itt felvonultatott „iskolaátvételek” egyáltalán nem voltak elszigetelt, rendhagyó hatalmi túlkapások. Ilyen vagy ehhez hasonló módon ment végbe szinte valamennyi felvidéki középiskola „nacionalizálása”. Különösen érdekesek és tanulságosak a szepességi középiskolák körüli bonyodalmak. A felmerült problémák „megoldásában” itt sem juthattak szóhoz és nem is érvényesülhettek sem a demokrácia, sem a nemzeti méltányosság, sem pedig a keresztény erkölcsiség alapelvei.

Szepes vármegye székhelyén három középiskola is működött: a Lőcsei Királyi Katolikus Főgimnázium, a Lőcsei Magyar Királyi Állami Főreáliskola, valamint a Lőcsei Magyar Királyi Állami Felső Leányiskola. A főgimnáziumnak az impériumváltáskor - Štefánek adatai szerint - 251 tanulója volt, ebből 202 volt magyar, 38 szlovák, 7 német, 3 pedig rutén nemzetiségű. A főreáliskolának összesen csak 171 növendéke volt, ebből 9.5 fő volt a magyar, 69 a német, 7 a szlovák. A tanintézetek csehszlovák állami átvételére 1919. március 17-én került sor, de ez az aktus egyáltalán nem volt sima lefolyású.

A főgimnáziumot Štefánek iskolaügyi referens csak katonai asszisztenciával volt képes „bevenni”. Az történt ugyanis, hogy az iskola udvarán összesereglett tanárok és diákok az ott megjelnő iskolaügyi referenssel szóba sem akartak állni, s őt magát és kísérőit a magyar himnusz éneklésével „üdvözölték”. Štefánek végül is a kivezényelt katonasággal kergettette szét az ellene zajosan tüntető tanulókat, a tanárok előtt pedig kijelentette, hogy a tanintézetet ezennel csehszlovák állami igazgatásba veszi át. Azt is a tanárok tudomására hozta, hogy állását csakis az tarthatja meg, aki bírja a szlovák nyelvet és hajlandó hűségesküt tenni a csehszlovák államra. A lőcsei középiskolák „csehszlovák” tanintézetekké való átalakítása ezzel be is fejeződött. A királyi katolikus főgimnázium új neve a következőképpen hangzott: Lőcsei Csehszlovák Állami Reálgimnázium (Československé štátne reálne gymnázium v Levoči).25 Az új igazgató a morvaországi Uherský Brodból odahelyezett František Matéjíček lett, akit 1919. március 31-én iktattak be tisztségébe. A morva igazgató jegyzőkönyvileg átvette az iskola épületét és minden ingóságát a régi magyar igazgatótól, Kalmár Sándortól, s egyúttal meghirdette a beiratkozást a „csehszlovák” tannyelvűvé változtatott és reálgimnáziummá átminősített tanintézetbe. Az 1919. április 5-6-án lebonyolított behatásokon azonban összesen csak 16 (!) tanuló jelezte belépési szándékát az átalakított alma materba. A tanítás végül április 24-én indult be, már 41 tanulóval. A létszámgyarapodás ezután némileg felgyorsult, és az