Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - EURÓPA KAPUJÁBAN... - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzetek)
Cserepek magadban. A pénz után „menni” kell, a pénz nem számít, az kell, hogy legyen, mint a levegő, melyet beszívunk.)- „Szerelem”. Az a bizonyos szikra még nem is lobbant lángra, mégis mintha máris a kiábrándultság kukucskálna a kulcslyukon át...- „Döbbenet”. Úgy látszik, délután négykor alkotni kissé erőltetett. (Ilyenkor sokkal inkább egy égig érőt beszélgetni lenne kedvem...)- Néha nem is kell „megértő” fülekre találni, csak olyanokra, melyek végighallgatnak...- Variációk tűzre. Visszavonni a tűzszünetet, olajat önteni az amúgy is égő tűzre - és hagyni, hogy lobogjon a Láng.- Délelőtt még szerelmet vallottak (és felháborítottak), most nyugalom és csend van körülöttem (és izgatott vagyok). Egyébként hajnaltól dolgozom.- (Megint) szétzúzódott bennem egy apró (?) illúzió... Már csak (?) hormonjaim zaklatnak... Végül is... „Kaland az élet”.- Single-nek lenni hátborzongató, néha szomorú - mindenesetre izgalmas.- Ahol az emberek könnyen és jó szívvel adnak ajándékot, és annak örülnek, ha azt elfogadják - ott lehet a szerelem több, mint egymásrautaltság...-Nem igazán tudok most a munkámra összpontosítani - a pozitív kritikák is hidegen (?) hagynak, hiszen az „életemről” van szól- Mikor azok a bizonyos húrok (megint) pattanásig feszülnek, s legjobb barát- nőmhöz sem szólhatok (ismét csak) tollat érdemes kézbe fogni...- A Tiborok napja. Hármasban, ha kissé erőltetetten is, de minden nagyszerű volt. Aztán, mikor beborult, az egyiket - akaratlanul - útjára bocsátottam, a másikkal zivatar közepette eget- verőt szeretkeztem.- „Alakul”. Egy éjszaka után már végképp nincs póz (persze előtte és alatta sem volt sok), mégis (vagy éppen azért!) minden oké!- Szükséges rossz mindig van. De szükségtelen jó is akad, s azok hatása jóval tovább tart. (Mondd, négy hónap is valami?! Próbáltam én már ennek többszörösét is, s mégsem hullott le a lepel!)- Alkotmányjogi panasszal a családon belül vajon kihez fordulj?- Némely ügy elhúzódik. A bíróságon biztosan. De a szerelemben valamilyen „áthidalhatatlan” különbségből adódó „nézeteltérés”...?
