Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - EURÓPA KAPUJÁBAN... - Dobos László: A magyar 20. század - Trianon évszázada (előadás)

EURÓPA KAPUJÁBAN.

És a határok sorsa?

Igen, reméljük és hisszük, hogy elporladnak a bennünket közel egy évszázadon át bilincsbe verő határok.

A kommunizmus évtizedeiben a határ ténye szent és sérthetetlen volt. Hiába hirdettük az internacionalizmust, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszavát. A pártállamokat vaspántos határok védték. Egymás mellett és egymás ellen.

A Tisza - Záhonnyal szemben - hét kilométeren át folyik Szlovákiában. Szlovák oldalon magyar falvak. A folyó közepe a határ. Rákosi uralkodása idején határzárlat volt a két ország között. A magyar határőrség csőre töltött fegyverekkel ügyelt. Aki csak egy méterrel is túl úszott a láthatatlan határvonalon, géppisztolysorozattal szedték ki a vízből. És vitték el.

Kistárkány, Szlovákia határ menti magyar falva. Paradicsomi almáskertjei végén húzódik a szovjet (ukrán) határvédő monstrum. Nyaranként messziről jött kíváncsiak százai lesték a fák ágai közül a szögesdrótot, az aranytisztára boronált földet, a taposóaknák enyhe domborulatait, a jelzőrakéták drótvezetékeit, a járőröket s a figyelőtornyokat.

És a berlini fal? Ez volt a szovjet birodalom számára a gyászszertartás kezdete! 1989-ben lerombolták ezt az őrületet. Akkor azt reméltük, hogy Kelet- Közép-Európa államhatárai is megnyílnak, nem ez történt.

Szlovákia keleti magyar lakosú csücskében 58 évvel ezelőtt egy falut, Kis- és Nagyszelmencet monstrum kerítéssel kettéválasztotta az orosz (ukrán) határ. Azóta százféle kérelem, beadvány készült, hogy legalább átmehessenek, szóljanak egymáshoz. Nem! Nem! A közelmúltban erdélyi ácsok középen kettétört székelykaput ácsoltak a szlovák oldalon lévő falurész utcájára. A két falu lakói és környezetük maguk állították fel maguknak a remény kapuit. Az ázsiai despotizmus példája és históriája most már kiegészül egy másféle emberi joggal és akarattal.

Sajnos, az utódállamok (a nemzetállamok) lemásolták a birodalmi, a szovjet határvédelmi példát. Legfeljebb csak a szögesdrót hiányzott. Magyarország felé ugyanaz a séma. A szerb-román vagy a csehszlovák határ figyelő eszköze volt a határon kívüli magyarok állandó kalodájának. Hisz még nem is olyan régen, a szlovák határőr pecsételő kisdobozán is ott volt a gyanús személyek megfigyelendő listája. S mielőtt beütötte a pecsétet az útlevélbe, végigfutotta a neveket. Tette ezt a magyar határügyelet is. A magyar és a szlovák határőrizet a kéz kezet mos elve alapján végezte dolgát. Ha elmehettem, mondjuk a könyvhétre, mikor hazajöttem, a Madách Könyv- és Lapkiadó akkori párthű igazgatója már sorolta is magyarországi beszélgetőpartnereimet.

Szemétdomb, közelmúlti történelmünk szemétdombjai.

De nemcsak a személyek elleni ellenőrzések, hisz tudjuk, hogy köröskörül a határainkon voltak évtizedek, amikor a könyv, az újság csempészárunak számított. Határainkon ellenség lett a betű s a gondolat... Rémtörténetek sokasága.