Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - EURÓPA KAPUJÁBAN... - Dobos László: A magyar 20. század - Trianon évszázada (előadás)
EURÓPA KAPUJÁBAN. közösségekkel szemben alkalmazott „nemzetiségi politikának” egy célja volt - az asszimiláció. Trianon évszázada még nem ért véget. Most folyik a nagy per, ez folyik körös-körül, minden nemzetiségi területen, visszaperelni az elsarcolt tulajdonainkat és emberi közösségi jogainkat. E hordalék leltára iszonyú! Erdélyből csak az elmúlt 10 évben 250 ezer ember ment el, Szlovákiában és Vajdaságban csak az elmúlt 10 évben 50-50 ezer magyarral lett kevesebb... Tudomásul kell venni, hogy a határon túli magyar közösségek létének hagyományos formái, századokon át meghatározó tényezői egyértelműen megfakultak. Úgy érzem, más közösségi formákat kell kialakítanunk. Más feltételeket és más hatóerőket. Elemeznünk kell a nemzetiségi területeken lejátszódó folyamatokat, újragondolni, hogyan tudunk ellenállni a népfogyatkozás, az asszimiláció, az elvándorlások folyamatának. Tudatosítanunk kell, hogy az erkölcsi ráhatás már veszít erejéből. Sajnos, a határon kívüli magyar közösségek soraiban gyengülni látszanak az önvédelem reflexei. A rendszerváltást követő években a Vajdaságban, Romániában, Kárpátalján, Szlovákiában autonómiatervezeteket dologoztunk ki. Reménykedtünk, szinte rohamoztunk a szlovák törvényhozásban, falakba ütköztünk mindenütt. Hiába! A rendszerváltás utáni idő első nagy illúzióvesztése ez. Keserűen kellett tudomásul vennünk, hogy a frontális ütközés nem vezet eredményre... Más felismerés megfogalmazására kényszerülünk; ha el akarunk valamit érni, a politikai hatalom gyakorlásának belső köreibe kell jutnunk. Ez történt és történik Romániában és Szlovákiában. így kisebbségként részei vagyunk a végrehajtó hatalomnak és a törvényhozásnak is. Követjük a demokratizálódás folyamatát, s a demokrácia nekünk járó részét kiköveteljük, kikényszerítjük. Így, idegesítő türelemmel, ideget ölő lassúsággal mélyítjük nemzetiségi létünk patakmedreit. A közelmúltban ez játszódott le Romániában és a Vajdaságban is. Romániában sikerül magyar nyelvű egyetemi rendszer kialakítása, sikerül kiterjeszteni a magyar nyelvhasználat területeit. Szlovákiában sikerül kierőszakolni a magyar nyelvű egyetem (Komárom) intézményét, és sikerült meghosszabítani a földtulajdon igazságos törvényesítését. Vajdaságban sikerül elmozdítani holtpontjáról a földtulajdon rendezését, valamint a kultúra szerepének némi visszarangosítását... Kín-keservesen asztalra kerül a kulturális autonómia fogalma és ügye; a kettős állampolgárság és a hosszú lejáratú vízumok ügye. Mindez a határon túli magyar közösségek érdeke. Ezzel szemben, sajnos, a többségi nemzetek politikusai úgy fogalmaznak, hogy a vízum- kényszer, a kettős állampolgárság, a kedvezménytörvény nem működhet etnikai a- lapon. Vagy mindenki, vagy senki! Még most is, még ebben is jelen van a többségi nemzet akaratának vétója és nacionalizmusa. Repedezik a trianoni fal.
