Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Pálmay Katalin versei (Magány, Madárhal, Vak gitáros, Női ármány, Sztereoutópia, Eszter, Neked, Szenvedélybeteg)
Pálmay Katalin versei Vak gitáros Ezer lélek feszeng fejedben Szemedért marakodnak És Guiletta Téged nem szeret Hiába pengeted a gitárt Egy pesszimista szippantotta magát szemgödreidbe Míg kikaparják mások Mind meglepődnek Mily sötétek a nyílások Végre megtaláltad kezem És megnyerő kézfogás volt Női ármány Isten óvjon Az emberektől Kiknek szándéka Nem tiszta Mindig megsebeznek Utóbb biztos Fakérget növesztek Amin nem hat át Az örökös intrika Sztereoutópia Kapard ki szemeidből Ezt a végtelen hatást Jövődnek törött szárnyai vannak Az élet végén Elölről kezdődik minden Megint túl sok vagy a nyugalomnak Az ébredéshez pedig kevés az akarat Eszter kezembe fogtam a csodát magasba emeltem a fény világítsa át
/
