Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Pálmay Katalin versei (Magány, Madárhal, Vak gitáros, Női ármány, Sztereoutópia, Eszter, Neked, Szenvedélybeteg)
Pálmay Katalin versei magvába lássak a ragyogás beléd kúszott szorosan fonta benned a teremtés rendjét büszke lelked de nem mutatta meg rejtelmét türelemmel kell figyelnem míg kincsed-értelmed meg nem érik örök időket igazolva gyümölcsömben ami apró tested Neked verset akarok írni rólad de utolsókat nyögi képzeletem halálos ágyról diktálja nekem végrendeletét sárga arcáról patakzik a verejték azt suttogja öröklöm vagyonát ha veled maradok Szenvedélybeteg magamba engedtelek legyen egy nyugodt zugod hol meghúzódhatsz viharos természetem kutatásában a Nappal simogattam hajad és a verebek megint körberöpítették a gondolatokat fejünk felett csak kezed ne láttam volna most érintése sóvárog bőrömön rabod lettem meg ne érints félek ha ujjhegyed agyamba küldi üzeneted a mélybe zuhanok
