Irodalmi Szemle, 2004

2004/3 - Pálmay Katalin versei (Magány, Madárhal, Vak gitáros, Női ármány, Sztereoutópia, Eszter, Neked, Szenvedélybeteg)

Pálmay Katalin

Magány

Erezném Ha lábaid érintenék Az utca porát Amelyre ablakom nyílik Mert magányom nagyobb E városnál Ma a szemed mégis láttam Megtaláltam egy őrült riadt arcán Mintha sosem lett volna Eltűnt egy háztömb mögött

Madárhal

Madárarcom van (A tükör barát is lehet?), Madárarcom,

És orrom a csőröm.

Szemeim az ég,

Kékség,

Felhőtlen,

Néha üveges.

Ilyenkor hal vagyok.

Senki nem érti szavam,

És nem is lényeges,

Mert a tömeg ricsajában úszók.

Izzadt testek között,

Ok is mind halak.

A tükör barát is lehet Most mégsem nézek magammal farkasszemet. Mosom kezeim „bűneim” felett.