Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Szalay Zoltán: A megigazult vámos
A megigazult vámos varra vezetett. A nagy csattanás után pedig feltűnt egy furcsa alak - egy alacsony, borús képű, borostás képű, tagbaszakadt ember, fején kócosán összevissza hajjal, poros ruhában. Péter atya valahonnan ismerte ezt a embert, de nem tudta, hogy ő a kőműves, a- kihez a nevezetes pénteki eset kapcsolódik. Talán jobban megijedt volna, ha tudja. így csak megdöbbenni tudott, s még egy kis ironikus humort is érzett saját magával szemben, mivel ilyen hamar megcáfolódott iménti magabiztos gondolata. Nem látta semmi akadályát ökölre menni ezzel a fickóval, mert kezei és lábai szinte követelték, hogy használja őket. Mégis kifutott száján a mondat, mely a kétségkívül elkerülhetetlen ösz- szecsapástól való természetes tartózkodását fejezte ki.- Takarodjon innen, nincs semmi gond! - mondta a kívántnál talán kissé har- ciasabban. A jövevény a földön fekvő lányra nézett, aki fájdalmában összehúzta magát, s csendesen zokogott. Nem volt nehéz átlátni a helyzeten. A pap arca, jobb keze és ruhája véres volt, s a padlót is vér borította. A plébános nem teketóriázott sokat - hirtelen felugrott, galléron ragadta a férfit, berántotta a sekrestyébe, s a földre taszította. Próbált belerúgni, de ekkor fájdalmat érzett s ereje vészjósló fogyását. A kőműves többperces töprengés után rontott csak be a sekrestyébe, nem szeretett volna fölöslegesen belekeveredni valamibe. Örülhetett, hogy a falubeliek eddig még nem lincselték meg; utálták, pedig semmi közük nem volt az ügyeihez, senkinek semmi köze nem volt hozzá, hogy megverte a fiát, mikor az kilenc év u- tán, mialatt szülei semmit sem tudtak hollétéről, besétált hozzájuk, s egyszerűen ellopta megtakarított pénzüket, a kőműves és beteg felesége féltve őrzött vagyonát. A kőműves már megbánta, hogy ilyen durván viselkedett, de nem félt a büntetéstől, egyedül lelkiismerete kínzásától félt. A papot ebben a pillanatban ésszerűtlen késztetés szállta meg a sportszerűség irányában, s miközben az az instabil erő, amely vad bikát csinált belőle, kezdte elhagyni szervezetét, felráncigálta a földről a kőművest, hogy szemtől szembe küzdjön meg vele. Mikor már ott állt előtte, ökölcsapást mért a férfi arcára, de gyengébbet, mint tervezte. Az alacsony férfi alig érezte meg az ütést. Nem is zavarta, hogy megütötték, elsősorban az nem hagyta nyugodni, hogy a plébános ugyanilyen kegyetlenül járt el ennek a lánynak az esetében is. Fiatalabb és erősebb ellenfelénél - ezt láthatta, így következtethetett az összecsapás végeredményének alakulására. A papot továbbra is markában tartotta a sötét erő, amely akadályozta a gondolkodásban, csak arra ösztökélte, hogy újra csapjon le, habozás nélkül, s így is tett, nem mérlegelt, csak ütött. Csakhogy ütött a kőműves is, s a hatvankét éves test megtántorodott, Péter atya közel járt hozzá, hogy öntudatlan állapotba kerüljön, nekiszédült a sekrestye kis szekrénykéjének. Erezte, ahogy vére lassan folyni kezd orrán és száján át. Minden pillanatban gyengébbnek és öregebbnek érezte magát. Kezdett gyötrő lelkiismeret-furdalást érezni, csak azt nem tudta, miért. Összegyüj-
