Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Szalay Zoltán: A megigazult vámos
A megigazult vámos Melinda felfogta a helyzetet, s egyre kevésbé tetszett neki, egyre kevésbé tartotta szem előtt, hogy tetszik neki a férfi, legszívesebben hazafutott volna, a nagybátyjáéhoz. Csakhogy mégsem mozdult, tűrte a birizgálást. Próbálta elfojtani magában a jóleső, kéjes borzongást, mely arra próbálta rászedni, hogy maradjon, sőt hogy nyugodtan adja át magát az élvezetnek. Inkább igyekezett hideg fejjel arra gondolni, hogy ez az alak kétségkívül a magáévá akarja tenni. „Maga meg akar engem kefélni?...” - kérdezte volna legszívesebben a paptól, de képtelen volt trágárkodni az ő jelenlétében, mert az erkölcs megtestesítőjének, szentnek, hősnek tartotta, s nagyon-na- gyon nehezen tudta elfogadni és megemészteni, hogy ezek a kijelentései minden valóságalapot nélkülöznek. A pap a kebleit simogatta, most már leplezetlenül elé tárva szándékait. Közelebb húzódott hozzá, hogy még jobban hozzáférjen. Percekig simogatta az arcát, a haját, a karjait, a kebleit, majd combja közt kezdett matatni.- Ne, Péter atya - nyöszörögte halkan, meggyőződés nélkül Melinda.- Ne félj, lányom - válaszolt a pap lágyan. - Nem esik bántódásod. Az attól függ, mit értünk bántódáson, gondolhatta volna a lány, aki szűz volt még, de az izgalom nem engedte gondolkodni. Péter atya, hogy végleg letörje ellenállását, hozzáhajolt és megcsókolta. Csak röviden, mert nem akarta, hogy a lány eltaszítsa magától. Nem is tette. A csók után már egyre bizonyosabb lett benne, hogy simán megmegy a dolog, hogy újra tanúbizonyságot tesz csodálatos hódítói képességeiről, s élvezheti a lány ölelésének minden varázsát. Csak be kell törnie ezt a paripát, aztán már elviszi őt a gyönyör rózsaszín birodalmába. Óvatosan megfogta vastag zöld pulóverét, s le akarta húzni róla. A lány értetlenül nézte őt.- Ne tegye ezt, kérem - mondta ijedt hangon.- Tedd félre a félelmeidet, Melinda, s add magad az élvezetnek. Hallgass rám, nem fogod megbánni.- Ezt nem szabad.- Ugyan. A gyenge tiltakozást megint egy csókkal próbálta legyőzni a kecsegtető siker reményétől bódult férfi, de Melinda most már húzódozott. Felállni, elmenni próbált, eltávolította magától a pap kezeit. Most már feltámadt benne az öntudatos nő, s a pap megijedt, hogy nem tudja visszahozni a gyengéd, befolyásolható ifjú lányt. Határozott mozdulattal húzta vissza a székre, s leültette. Magához szorította, megrészegült a csábító test közelségétől, de a lány kitört a szorításból, menekülni próbált. Vonzalom helyett undort, kellemes bizsergés helyett lüktető félelmet érzett. A szent életű atya egy szempillantás alatt vasvillás ördöggé változott a szemében, vi- szolygott tőle, teljesen megriadt, hirtelen minden összetört benne, most, hogy ilyen megrázkódtatás érte pont itt és pont ennek a személynek a részéről. Reszketni kezdett. A pap nem engedte el. A riadalom agressziót váltott ki a lányból, s ösztönösen, villámgyors mozdulattal belemélyesztette körmeit a vén kéjenc arcába. Fekete vér bugy- gyant elő. Nem is annyira a fájdalom, mint inkább a düh váltotta ki az elkeseredett reakciót a plébánosból, mikor vad erővel arcon vágta a lányt. Eleresztette, s ő nekicsapódott
