Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Szalay Zoltán: A megigazult vámos
Szalay Zoltán pontosítani a szentbeszédre, a szemérmetlenségek ott mászkáltak az agyában összevissza, ő pedig nem tudta őket eltakarni lelki szemei elől. Elbűvölő, elbűvölő, gondolta. Mikor aztán kifogyott a körbe-körbe ismételgetett lapos mondatokból, szünetet kellett tartania, mert hirtelen tanácstalan lett a folytatást illetően. Végül nagy nehezen kiűzte magából a paráznaságokat, s beugrott a szöveg. Senki nem vette észre a pap pillanatnyi zavarát, ugyanis senki nem figyelt rá. Talán egyedül a tizenhat éves Melinda, akit lenyűgözött ez az idős, de mégis életerős, sőt vonzó férfi. Annak ellenére tetszett neki, hogy rém unalmasan beszélt, az egész szövegében alig talált pár értelmes és csakugyan elgondolkodtató mozzanatot. Inkább a szája mozgását figyelte, és a szemét, mely gyakran éppen őt vette célba. Ilyenkor az arca is lágyabbá vált, szinte megfiatallodott. Melinda nem mosolygott rá, ezt illetlennek találta volna itt, de próbálta előszedni valamelyiket megnyerő tekintetei tárházából. A plébános pedig vette a lapot, ezt jól lehetett látni. Melinda figyelte, hogyan folytatja a beszédet a megakadás után. Azt szerette a legjobban, mikor a falubeli ügyekről beszélt, s most már hamarosan ennek a résznek kellett következnie. A pap véleménye mindig mérvadónak számított a faluban, lehetett rá támaszkodni, elvégre szinte senki sem mert vele szembeszegülni, kivéve néhány megrögzött egyházellenes személyt, de ők alkották a kisebbséget. Légy röpdösött a feje körül. Szokatlan volt ez október végén, de a bágyadt napsütés most előhívta búvóhelyükről a rovarokat. A meleg azonban nem hatolt be a vaskos falak közé. A pap lassan rátért a pénteki események tárgyalására. Ködösen utalt a történtekre, körülkerítette a szokásos szövegekkel, hogy emészthetőbb legyen a hallgatóság számára. Az egyik rejtelmes falubeli férfihoz kapcsolódott a történet, aki már hosszú ideje számkivetettként élt a faluban, különc, magánakvaló természete miatt. Senki sem kedvelte, s most előszeretettel csámcsogtak rajta, hogy pénteken valami okból, amely gyakorlatilag mindenki számára ismeretlen maradt, de senki nem is feszült bele az igyekezetbe, hogy megismerje, súlyos bűnt követett el. Csaknem halálra verte a saját fiát. A nyílt utcán, fényes nappal történt az eset, a járókelők csak azt látták, hogy a férfi - aki egyébként kőművesként dolgozott - az út mellett sétáló fiú felé szalad, minden hang nélkül, aztán elkapja és agyba-főbe veri. Aztán otthagyta, vérbe fagyva. Alig sikerült megmenteni a huszonhat éves fiú életét. A kőművest még aznap megkeresték a rendőrök, de csak az éjszakát töltötte őrizet alatt, másnap reggel hazaengedték. Persze ezzel még nem ért véget az ellene indult eljárás, még el sem kezdődött, de a falusiak megbotránkoztak rajta, hogy visszaengedték közéjük ezt a gazembert. A pap nem ismerte túl jól a kőművest, de a történetet részletesen elmesélték neki, ő pedig örült, hogy lesz miről beszélnie vasárnap. Jól sejtette, hogy a nyáj kíváncsi lesz véleményére: az emberek már tűkön ültek, mielőtt belekezdett a beszédbe.- Testvéreim! A farizeus maga ítélkezett saját maga és a vámos fölött is. Vigyázzunk! Az önkényes bíráskodás meghajlás a Sátán csábítása előtt, behódolás a Gonosznak, s csak rosszra vezethet, mert aki saját feje szerint ítél, s nem a jóságos és egyedül igazságos Isten akarata szerint, az ördög szellemében cselekszik. Nem emel
