Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Viliam Turčány: Hogy (vers)
Viliam Turčány Hogy Hogy az égbolt szilvához hasonlít, persze csak ha az is kék; hogy bár minden hasonlat sántít, hogy azonos minden szél; hogy él a hasonlatok dicsősége, hogy az ének is rá van építve: nincs az embernek verse, példabeszéd - örömhír nincs nélküle! Hogy mindenkinek van árnyéka is a fényben. Hogy az egész világ egy nagy tükörterem. Hogy nincs mindig égboltcsillogás - mindenki közülünk terem, tükröződő! Hogy mindenki közülünk színész és néző: egyszer mindnyájan megérkezünk,- és kezünket dicséretre, hálára kulcsoljuk össze - hogy egy képre teremtődtünk, Isten képére? Öllős Edit fordítása
/
