Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral

MŰHELYTITKOK tos keservét és sikertelenségét, felütötte a naptárat és rábökött az Ábel névre. És itt kapcsolódik be az akcióba a hiúság, mert rögtön arra gondoltam, bár még egyetlen megjelent versem nem volt, hogy akkor a szép versek elejére kerülök, de sajnos, nyilván csak az a betűsök után. Amikor nemet mondtam, ismét felütötte asztali naptárát a szép Jutka, és azt mondta, Zalán. Ez már más zengésű volt, mint az Ábel, olyan „költőiesnek” érezhető, és már nagyon mehetnékem volt a nővel el borozás­ra. Legyen, mondtam, azzal az aljas hátsó gondolattal, hogy döntésemet másnap vissza is vonhatom akár. De a sors és Ilia akarata másként döntött. Az ominózus borozás kora másnapján, az Eötvös Kollégium hangszórójában felharsant egy mondat, az azóta sokszor hallott és mondott névvel: Zalán Tibort kérik a telefon­hoz. Én, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ráértettem magam a névre, leballagtam a telefonhoz, a portás — aki jól ismert — legnagyobb meglepetésére fel­vettem a telefont, Zalán Tibor vagyok, tessék, mondtam nyugodt önkéntelenséggel, és a vonal túlsó végén Ilia rekedt hangja hallatszott a recsegésben, aki csak annyit mondott: üdvözlöm, Zalán Tibor, két versét leadtam a nyomdába. Valahogy így hi­teles ez a névhistória, ha még máshol nem mondtam volna el vagy írtam volna le. De az adomaszinten túl, azt gondolom, nagyon fontos, hogy az ember mi­lyen néven ír, mert bár a nevét ő és az írása hitelesíti, nem baj, ha a név megjegyez­hető, kimondható, hangzásában sem kellemetlen. Az meg külön adománya ennek a névnek, hogy ismerőseim, barátaim és a szakma nagy része Zalánnak hív, és én ebben épp nem hidegséget, távolságtartást érzek, hanem szeretetet, elismerést, egy szerep és mű szereplővel és alkotóval való teljes azonosítását, illetve azonosulását. * Ha az írás merőben munkának tekinthető, nekem máris az jut az eszembe, hogy a mai világban vannak jobban fizető országok is, mint Magyarország. Miért nem próbálkozik hát a racionális - Magyarországon született, íráskészséggel meg­áldott - ember külföldön pént keresni a munkájával? Egy jó könyvet egy jól szitu­ált országban méltó körülmények között, nagyobb példányszámban adnak ki, mint a mi tájainkon. Természetesen a tiszteletdíj is busásabb, mint a hazai viszonylatok­ban. Jelent-e meg külföldön könyve — olyan tartalommal, ami Magyarországon még nem jelent meg magyarul - vagy lefordították-e valamelyik magyarul megje­lent könyvét külföldön?- Hosszú kérdésére igen rövid választ szeretnék adni. Az írás olyan munka, amelynek nincs helye, azaz nincs munkahelye, mert ahol termékként jelentkezik az irodalom, csak egy virtuális tér. A fizetség is virtuális, természetesen, különösen költők esetében van ez így. Egyéb munkák egyéb helyeken fizetés ellenében vé­gezhetőek el. Való igaz, hogy máshol más körülmények között jelentethető meg, adható ki egy könyv, és a haszon, ha nevezhetjük így, is busásabb, mint Magyar- országon. De lévén, az ebben az országban élő nép nyelvét beszéljük, írjuk, nekünk elsősorban ennek a közönségnek - néha még azt is elgondolom, nem biztos, hogy helyesen vagy érvényesen, közösségnek- kell olvasnivalót előállítanunk. Annyiért,

Next

/
Thumbnails
Contents