Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral
MŰHELYTITKOK amennyit kapunk érte, és olyan formában, ahogyan azt meg tudjuk jelentetni. Ezen nincs sok szomorkodni való, nem gondolnám, hogy az irodalomból meg tudnék élni, de, természetesen, nagyon is megélnék, ha azt gondolnám, hogy meg tudok élni, és ha nem csak gondolnám. Nem tudok. Könyvet eleve külföldön megjelentetési szándékkal nem írtam, ehhez sem kapcsolatrendszerem nincs (ami pedig ma alapvetőbb az irodalmi életben való életben maradáshoz, mint a tehetség vagy az írói tisztesség, itt egy sajnos van leírva, sajnos), sem késztetésem. Könyveimet fordították már angolra, németre és ukránra, minden különösebb visszhang nélkül, ha csak az ottani felolvasóestek sikerét vagy a szórványos kritikát nem tekintem sikernek (most készülnek románul is kiadni a verseimet, s talán a drámáimat is). Nem gondolkodom a külföldben, mert nem vagyok az az alkat, aki a menedzselésnek ezt a formáját végig tudná csinálni, ki tudná alakítani (kuncsorogni, taposni, hízelegni, zsarolni) ehhez a szükséges kapcsolatrendszert. Nem önérzetes kijelentés, inkább a helyzetemből adódó kényszer, ebből következően egy irodalmi balfasz megnyilvánulása, amikor azt mondom, gondolkodjék bennem a külföld, ha kellek neki. Ha így lesz, nem fogok ellenállni az érdeklődésnek. Egy kis kokettálás
