Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM polgári és középiskoláját arról, hogy az Eperjesi Evangélikus Kollégium Főgimnáziumát ezentúl már szlovák tannyelvű intézetként működteti. Gömöry János igazgató 1919. augusztus 22-én adta át az iskola épületét és annak gyűjteményeit a tanintézetben megjelent egyházi és állami tisztségviselőkből álló bizottságnak.39 Az eperjesi magyar társadalmat - felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül - méltán elkeserítette a város büszkeségének számító híres Evangélikus Kollégium tönkretétele: a két felsőfokú tanintézet felszámolása, illetve a magyar nyelv száműzése a középfokúakból. A magyar polgárság - főleg a szülői társadalom - nem is fogadta el tétlen belenyugvással a magyar nyelvű oktatás felszámolását ebben az évszázados hagyományokkal rendelkező iskolavárosban. Az eperjesi szülők képviseletében 1919 augusztusának végén egy hattagú küldöttség utazott fel Prágába és Pozsonyba, hogy illetékes helyeken kieszközölje legalább a kollégium legősibb tanintézete, az 1531-ben alapított főgimnázium magyar tanítási nyelvének meghagyását, vagy ha ez mégsem volna lehetséges, akkor legalább az új tanítási nyelv fokozatosan történő bevezetését. Az eperjesi küldöttség - élén Fábry Viktor evangélikus lelkésszel - 1919. augusztus 30-án 800 szülő aláírásával ellátott petíciót nyújtott át Gustav Habrman iskolaügyi és nemzetmüvelődési miniszternek, aki előtt szóban is kifejtette a magyar tanítási nyelv meghagyására vonatkozó óhaját, majd a város sajátságosán magyar kultúrájáról is szólt. A küldöttséget még aznap Vlastimil Tusar miniszterelnök, sőt maga T. G. Masaryk államfő is fogadta. Az előadott kérelemre mind a miniszter, mind a miniszterelnök, mind pedig az államfő megértést színlelő szavakkal válaszoltak. Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter türelemre intette az eperjesieket, s kifejtette a küldöttség előtt, hogy a kormány méltányosan és igazságosan, a magyarság jogainak tiszteletben tartásával fogja rendezni a tanítás nyelvének kérdését. Tusar miniszterelnök is igyekezett megnyugtatni az eperjesi deputációt. O a „megbékélés embere” - hangoztatta sokat sejtetően -, s úgymond nem barátja semmilyen szélsőséges nacionalizmusnak. Még arra is ígéretet tett, hogy saját megbízottját küldi el Eperjesre, akivel kivizsgáltatja az ottani túlkapásokat. Masaryk államelnök is azt fejtegette az eperjesi küldöttség előtt, hogy ősze- rinte is jogos az anyanyelvi oktatás kérelmezése, de végül is csak arra tett ígéretet, hogy a főgimnázium államnyelvűvé tétele vonatkozásában gondoskodni fog a „méltányos átmeneti időről”.40 Az eperjesi küldöttség Prágából hazafelé tartva Pozsonyba is betért, ahol a hírhedt Anton Stefáneket, a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium iskolaügyi referensét is felkereste. O bezzeg már sokkal egyértelműbben és őszintébben beszélt, mint a prágai politikusok. Kereken kijelentette a nála kilincselő eperjesiek előtt, hogy városukban semmi szín alatt nem tűrhető meg a magyar nyelvű oktatás, még átmeneti és ideiglenes jelleggel sem.41 A Tiszai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület Eperjesi Főgimnáziumának nyelvi átállása azonban végül mégiscsak kompromisszummal
