Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

zárult, aminek értelmében a tanintézet elszlovákosítására csak fokozatosan, többéves átmenetben került sor. Ján Ružiak, a Szlovákiai Keleti Evangélikus Egyház- kerület felügyelője — aki egykor szintén e kollégium növendéke volt - közbenjárt régi alma matere ügyében mind az államhatalom, mind pedig az evangélikus egyház illetékeseinél.

A Kollégium Igazgató Választmánya végül ultima ratióként elfogadta azt a megoldást, hogy az 1919/20-as tanévtől a gimnázium már csak szlovák első évfolyamokat nyithat, a régi magyar osztályok azonban továbbra is magyarul végzik tanulmányaikat egészen az érettségiig. Megjegyzendő, hogy a kollégium illetékesei ezt a megoldást csakis annak reményében fogadták el, hogy idővel mégiscsak sikerül majd párhuzamos magyar osztályokat is indítani, erre azonban már soha többé nem kerülhetett sor.42

A Keleti Szlovák Evangélikus Egyházkerület Tanügyi Bizottságának

1919. október 13-i ülésén került sor a fentebb említett elvi döntés hivatalos kimondására. Itt arról is döntés született, hogy a főgimnázium élén továbbra is megmaradhat Gömöry János, a tanintézet addigi főigazgatója, az iskola ún. adminisztratív igazgatójául azonban egy megbízható szlovákot is kineveznek Milan Kollár személyében. Néhány hét múlva a tanári kar - egy ember kivételével - a kormány megbízottja kezébe letette az előírt szolgálati fogadalmat a Csehszlovák Köztársaságra. Ilyen előzmények után került sor 1919. november 15-én az 1919/20-as tanév ünnepélyes megnyitására.43

Az 1919/20-as tanévben tehát a gimnázium nyolc évfolyamából az első évfolyamban már csakis szlovák nyelven folyt a tanítás, a többiben azonban még továbbra is magyarul. A tanintézet magyar túlsúlya ekkor még vitathatatlan volt. A jelzett tanév összesen 453 tanulójából még mindössze 24 vallotta magát szlováknak, 20 németnek, 2 angolnak, 1 pedig ruténnak, ezzel szemben 406 volt a magukat magyar nemzetiségűeknek valló növendékek száma.44 A szlovák évfolyamok és osztályok száma azonban évről évre növekedett, a magyaroké pedig csökkent, mivel párhuzamos magyar osztály megnyitásáról az új évfolyamokban szó sem lehetett. Az utolsó magyar osztály érettségi vizsgájával 1926 júniusában Eperjesen visszafordíthatatlanul vége szakadt a magyar nyelvű középiskolai oktatásnak.45

JEGYZETEK A III/2. FEJEZETHEZ

1. Slovenský národný archív, Bratislava. Pozostalosť Antona Štefánka, kartón č. 15 - inv. č. 684. Stredné školy na Slovensku.

2. Slovenský národný archív, Bratislava. Pozostalosť Antona Štefánka, kartón č. 15 - inv. č. 684. Stredné školy na Slovensku.; A Bratislavai Csehszlovák Állami Reálgimnázium magyar párhuzamos osztályainak értesítője az 1919-20. tanévről. Bratislava 1920., 2-3. old.

3. Slovenský národný archív, Bratislava. Pozostalosť Antona Štefánka, kartón č. 15 - inv. č. 684. Stredné školy na Slovensku.

4. Az iskolaügyi igazságos rendezéséért. Híradó, 1919. augusztus 15., 2. old.