Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

A több évszázados múlttal rendelkező, s négy tanintézetből - teológiai a- kadémia, jogakadémia, főgimnázium, tanítóképezde - álló híres Eperjesi Evangélikus Kollégium sorsa is megpecsételődött, noha az autonóm intézmény fenntartója nem az állam, hanem a Tiszai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület volt.

Anton Stefánek iskolaügyi referens 1919. március 4-én a Kollégium Végrehajtó Bizottságának ülésén bejelentette, hogy a csehszlovák állam nem tűri meg a kollégium felsőfokú tanintézeteinek további működtetését. A főgimnázium és a tanítóképezde a jövőben is fenntarthatóak, de csakis azzal a feltétellel, ha a magyar oktatási nyelvüket „csehszlovákra” változtatják. „A csehszlovák kormány köz- oktatásügyi, de általában az állam politikájának sarkalatos programja: magyartala- nítani és szlovákosítani” - hangsúlyozta a tanügyi referens, majd kifejtette, hogy ezt a programot a hatalom következetesen végre is fogja hajtani. Stefánek szerint a kollégium egyházi főhatósága tehát választhat: vagy saját hatáskörén belül „önként” szlovákká teszi a főgimnáziumot és a tanítóképzőt - ebben az esetben továbbra is megtarthatja azokat -, vagy az egész intézményt átveszi a csehszlovák állam, amely aztán maga hajtja végre a nyelvi átalakítást.36

Stefánek iskolügyi referens, valamint a berendezkedő csehszlovák államhatalom tehát egyáltalán nem volt tekintettel sem az eperjesi kollégium autonóm egyházi jellegére, sem annak évszázados demokratikus hagyományaira, de nem zavartatta magát sem Eperjes lakosságának relatív magyar többségével, sem a „csehszlovák” tannyelvűvé átalakítandó tanintézet tanulóinak abszolút magyar túlsúlyával. Pedig azt maga Stefánek sem hallgatta el visszaemlékezéseiben, hogy az általa elszlovákosításra ítélt eperjesi evangélikus főgimnáziumnak az impériumváltás idején a 478 tanulójából 410 vallotta magát magyar, 31 rutén, 28 német és csak 9 szlovák nemzetiségűnek.37

A Kollégium Igazgató Választmányának küldöttsége 1919. május 9-én már ilyen előzmények után jelent meg Pozsonyban, ahol az Egyetemes Egyházi Tanács képviselői, valamint a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium egyházügyi referense előtt ismételten kérelmezte a magyar tanítási nyelv további tolerálását a kollégium főgimnáziumában. A szóban előadott, de írásban is beterjesztett kérelem a hatalom illetékeseinél süket fülekre talált.

A Szlovákiai Keleti Evangélikus Egyházkerületi Tanács Tanügyi Bizottsága is egyértelműen a magyar nyelv ellen foglalt állást 1919. július 29-30- án Liptószentmiklóson megtartott ülésén. Itt döntés született arról, hogy az 1919/20-as tanévben a kollégiumnak már csak a főgimnáziumát, valamint a tanítóképző intézetét nyitják meg, a tanítás nyelve azonban mindkét tanintézetben csakis a szlovák lesz. E döntés értelmében a magyar nyelv még tantárgyként sem tanítható sem a gimnáziumban, sem a képzőben.38

A Szlovákiai Keleti Evangélikus Egyházkerület Elnöksége ezután 1919. augusztus 8-án hivatalosan is kiértesítette az egyházkerület valamennyi evangélikus