Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM folyamatokat. Mi sem természetesebb, hogy másnap, 1919. szeptember 27-én már sorra jelentek meg nála a város társadalmának különböző rangú és rendű küldöttségei, amelyek mind a megszüntetendő magyar iskolák védelmében emelték fel szavukat. Az egyik deputáció, a „kassai szülők küldöttsége” például a következő kérelemlistát nyújtotta át Stefáneknek: A magyar iskolák a város magyar lakosságának arányában továbbra is megmaradjanak. A szakiskolákat a városból el ne vigyék. A premontrei gimnázium eddigi kereteiben továbbra is fennálljon. A jogakadémia magyarul továbbra is taníthasson. A premontrei gimnázium elkobzásával ért sérelem orvosoltassék. A reálgimnázium helyett a régi gimnázium kerüljön vissza. Az eddigi tanárok helyükön maradjanak.33 Štefánek iskolaügyi referens hajlandó volt ugyan fogadni és meghallgatni a nála tisztelgő kassai küldöttségeket, átvette azok írásba foglalt kérelmeit, esetenként még mondott is néhány általános frázist, engedmények megtételére azonban már semmi szín alatt sem mutatott hajlandóságot. „Eldöntötték a kassai iskolák sorsát” - számolt be másnapi számában az események menetéről és a szomorú kilátásokról komor hangvételű cikkben a Kassai Újság.34 Rákóczi városának magyarsága joggal érezhette magát idegennek saját szülőföldjén. * * * Az 1919. év folyamán az akkor még relatív magyar többséggel bíró Eperjes magyar tanintézeteinek felszámolására is sor került. A cseh csapatok már 1918. december 28-án birtokba vették Sáros vármegye székvárosát, s így ettől kezdve ez a híres iskolaváros - a „Tarca-parti Athén” — is készült a legrosszabbak ra. Eperjesen több közép-, szak- és felsőfokú tanintézet működött. Ezek közül az állami tulajdonban lévők átvétele nem is okozott különösebb problémát. Az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumban ez az aktus csaknem teljesen sima lefolyású volt, annak ellenére, hogy a növendékek négyötöde magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Az új csehszlovák hatalom 1919. március 20-án vette át hivatalosan ezt a tanintézetet, amelyben 1919. április 1-jén már csakis „csehszlovák” nyelven indulhatott újra a rendes tanítás. A régi tanári kar túlnyomó része megvált a tanintézettől, sőt többen önként a maradék Magyarország területére távoztak. A tanulók száma is jelentősen megcsappant. Az 191 8/19-es tanévet az iskola 365 növendékkel kezdte, ebből az állományból az újrainduláskor azonban már csak 176 fő iratkozott be a csehszlovák államivá és „csehszlovák” nyelvűvé változtatott tanintézetbe. A volt királyi katolikus főgimnázium új neve ezentúl így hangzott: Eperjesi Csehszlovák Állami P. J. Šafárik Reálgimnázium (Československé štátne reálne gymnázium P. J. Šafárika v Prešove). Az iskola új igazgatója a Csehországból Eperjesre helyezett František Husak lett.35
