Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM osztály beindítása volt engedélyezett; ez a megoldás az évről évre gyengülő magyar tagozat perspektivikus „kihalásra” ítélését jelentette. Az 1919. október 7-i újrainduláskor természetesen még az iskola dominánsan magyar jellegű volt. A tanintézetbe beíratott 311 tanulóból 292 fő vallotta magát magyar, 12 német és csak mindössze 7 (!) fő szlovák nemzetiségűnek.30 A két bemutatott középiskola mellett a város társadalmában jelentős szerepet töltött be a Kassai Magyar Királyi Állami Leányközépiskola, amely egy felső leányiskolái és egy felső kereskedelmi iskolai tagozatból tevődött össze. Az impériumváltáskor ennek a leányközépiskolának összesen 456 növendéke volt, s ebből- Stefánek iskolaügyi referens adatai szerint - 448 fő vallotta magát magyar, 5 német, 1 szlovák, 1 rutén, 1 pedig francia nemzetiségűnek. A csehszlovák államhatalom 1919 őszén erre a tanintézetre is rátette a kezét. Az iskolát az utolsó magyar igazgatótól, Keller Imrétől az új „csehszlovák” igazgató, Albert Valló 1919. október 29-én vette át. Elkezdődött a tanintézet nyelvi és szervezeti átalakítása. Az iskola új neve ezentúl a következőképpen hangzott: Kassai Csehszlovák Állami Reformreál Leánygimnázium (Československé štátne reformné reálne dievčenské gymnázium v Košiciach). Az iskolát „csehszlovák” tannyelvűvé változtatták, bár tény, hogy az újrainduláskor beiratkozott 197 növendékből mindössze 10 volt szlovák nemzetiségű, a többi 187 pedig mind magyarnak vallotta magát.31 A kassai leánygimnázium új csehszlovák igazgatója, Albert Valló azonban mindjárt a beiratkozások idején elkövetett egy „ügyetlen ballépést”. Állítólag előzetes felsőbb engedélyeztetés nélkül bejelentette, hogy a tanintézetnek magyar tagozata is lesz. Ennek persze az lett a következménye, hogy csaknem mindegyik tanuló a beígért magyar tagozatra iratkozott be, és a szlovák részlegre mindössze ö- ten jelentkeztek. A köztársasági elnöki iroda számára készült és a város középiskoláinak állapotát feltáró egyik bizalmas jelentés szerzője éppen ezért keményen elmarasztalta Valló igazgatót e szerencsétlen bejelentése miatt. „Aki csak egy csöppet is ismeri a szlovákiai viszonyokat, az jól tudja, hogy olyan módszerekkel, amilyeneket Valló igazgató úr a beíratás alatt alkalmazott, nem nyithatnánk meg egyetlen szlovák tanintézetet sem, mivel a szlovák osztályokba végül is nem jelentkezne egyetlen tanuló sem” - szögezte le a valós tényállást a bizalmas jelentés szerzője. Még szerencse - folytatódik a jelentés -, hogy az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztérium idejében feleszmélt, és nem engedélyezte a Valló igazgató által beígért magyar tagozat beindítását. A szlovák nyelvű oktatás azonban egyelőre megoldhatatlannak bizonyult a tanulók nyelvi problémái miatt. Egyéb megoldás hiányában a leánygimnáziumban így aztán hónapokon keresztül csak intenzív szlovák nyelvoktatás folyhatott.32 A kassai magyar középiskolák felszámolása, illetve azok „csehszlovák” tannyelvüekké való átminősítése teljes egészében Anton Stefánek iskolaügyi referens intenciói szerint zajlott le. O maga már 1919. szeptember 26-án Kassára utazott, hogy ellenőrizze és részben személyesen is levezényelje az iskolaátalakítási
