Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM volt pozsonyi zsupán-kormánybiztos, evangélikus püspöki adminisztrátor közbenjárására 1919. október 17-i keltezéssel ismét megerősítette állásában. Az 1919. november 3-án megnyílt új tanévben a tanintézet első évfolyamában a magyar mellett már német tannyelvű párhuzamos osztályt is nyitottak.24 Az 1919/20-as tanévben a líceumnak addig soha nem látott népes állománya lett. Az említett tanév 640 beíratott növendékkel indult, s ebből a létszámból 533 fő vallotta magát magyar, 103 német, 4 pedig szlovák anyanyelvűnek.25 Az iskola tanári kara 1919. december 10-én tette le a szolgálati fogadalmat Anton Štefánek iskolaügyi referens kezébe. A pozsonyi középiskolákról tehát megállapíthatjuk, hogy azokban 1919 őszén igencsak vontatottan indult be a tanítás. A csehszlovák államhatalom közvetlen kézi irányításától az 1919/20-as tanévben csak a Pozsonyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Líceumnak sikerült valamennyire mentesülnie, bár ez az impériumváltás idején még kimondottan magyar tanintézet is külön német, illetve magyar tagozatból álló középiskolává alakult át. Igazgatója továbbra is az impériumváltás előtti időkből származó Hirschmann Nándor maradt. Pozsonyban az 1918/19-es tanév után az 1919/20-as tanév is nyugtalan, zaklatott, átmeneti jellegű esztendő volt. Persze, azoknak az iskoláknak az értesítőiben, amelyek igazgatói székében már új „csehszlovák” igazgatók ültek, erre a zavarodott átmenetiségre csak kevés utalást találunk. Az evangélikus líceum 1919/20. évi értesítője azonban ezen a téren is elárul valamit a kor hangulatából. Hirschmann Nándor igazgató 1920 nyarán a következő szavakkal jellemezte az elmúlt mozgalmas tanévet: „Líceumunk háromszáztizennégy éves történetében a lefolyt iskolai év a régi százados hagyományoktól, a múltban bevált gyakorlattól teljesen eltérő, minden tekintetben új időszakot jelent. Hogy ez az egy év mit hozott, mitől fosztott meg, mennyi meglepetéssel, újítással járt, és milyen testet és lelket emésztő bizonytalanságban tartott bennünket mindvégig — arról kellene most beszámolnom. De nehéz a számadás.” Az evangélikus főgimnázium még le nem váltott igazgatója 1920 nyarán megdöbbentően őszintén fogalmazott: „Megnehezült az idők járása felettünk! A párizsi rettenetes béke elszakított véreinktől, ezeréves magyar hazánktól; új állam polgáraivá lettünk.”26 * * * A kassai középiskolák sem részesültek kíméletesebb elbánásban, mint a pozsonyiak. Kassát a megszálló cseh katonai és polgári hatalom különösen rebellis, amolyan kuruc városnak tartotta, ezért aztán a helybéli magyar iskolák sem számíthattak semmilyen kíméltére. Köztudott, hogy Kassa városa nemcsak a Felvidék, hanem az egész történelmi haza egyik legjelentősebb kulturális és oktatásügyi központja volt. A két felsőoktatási tanintézet, két tanítóképző, valamint a különféle szaktanintézetek mellett a város három színvonalas középiskolával is büszkélkedhetett. Ezek a következők voltak: A jászóvári premontrei kanonokok Kassai Főgimnáziuma,
