Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

is felkereste Zoch zsupán-kormánybiztost, akit módfelett kínosan érintett a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium ezen intézkedése. Már a déli órákban felkereste a teljhatalmú hivatalt, ahol - bár a Pozsonyon kívül tartózkodó Srobár miniszterrel nem találkozhatott - benyújtotta lemondását. Zoch zsupán ezt az elhatározását a miniszter távollétében Kornél Stodola kormánytanácsossal közölte. A pozsonyi Híradó napilapnak is kifejtette, hogy a minisztérium elhamarkodott lépésével ő semmiképpen sem érthet egyet, s ezért szilárdan elhatározta, hogy lemond zsupán-kormánybiztosi tisztségéről. Szerinte ugyanis ez az intézkedés „nem felel meg a humanitárius követelményeknek”, de amellett a hitfelekezetek számára is sérelmes. Kifejtette, hogy amennyiben a miniszter nem vizsgálja felül ezt a rendelkezését, ő nem maradhat meg zsupáni tisztségében.8

A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium „elbocsátólevele” nemcsak Pozsonyban, hanem egész Szlovákiában nagy felháborodást és elkeseredést váltott ki. Zoch pozsonyi zsupán-kormánybiztos magatartása azonban - a pozsonyi Híradó szerint - némi reményt is nyújtott arra, hogy a minisztérium illetékesei „be fogják látni ennek az intézkedésnek kulturális és emberies szempontokból való tarthatatlanságát, és igyekezni fognak az elkövetett hibát reparálni”.9

Zoch augusztus 25-én már személyesen is találkozott a Pozsonyba hazatért Srobár miniszterrel, akinek azonnal bejelentette: nem ért egyet a tanítók és tanárok tömeges elbocsátásával. Jelezte, hogy amennyiben nem kerül sor ezen a téren a hatalom részéről méltányos engedményekre, ő továbbra is fenntartja lemondási szándékát. Srobár miniszter azonban valójában nem is tárgyalt komolyan Zoch zsupánnal erről a témáról, hanem inkább mindjárt aznap elutazott Prágába. A pozsonyi sajtó ezt a tényt úgy értelmezte, hogy „a kérdés valószínűleg Prágában, a csehszlovák közoktatási minisztériumban fog (...) eldőlni”.10

Zoch pozsonyi csehszlovák zsupán-kormánybiztos kétségkívül komoly elismerést és tiszteletet vívott ki magának a pozsonyi társadalom minden rétegében. Szembeszegülése a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium intézkedésével a pedagógusok embertelen diszkriminálása miatt olyan cselekedet volt a részéről, amely az egész pozsonyi közvélemény előtt növelte tekintélyét. A pozsonyi városi iskolaügyi bizottság 1919. augusztus 27-én tisztelgő látogatást tett a zsupán hivatalában, és köszönetét fejezte ki neki azért, hogy „a pozsonyi iskolák érdekében és az oktató személyzet elbocsátása ellen oly férfiasan síkra szállott”."

A pedagógusok tömeges elbocsátása Pozsony város képviselő-testületét is konkrét lépések megtételére sarkallta. A testület 1919. augusztus 29-én rendkívüli közgyűlést tartott, amely egyrészt állást foglalt a tanítók és tanárok általános elbocsátása ellen, másrészt kifejezte bizalmát Zoch zsupán-kormánybiztos iránt. A közgyűlésen arról is döntés született, hogy a város küldöttséget meneszt T. G. Masaryk köztársasági elnökhöz azzal a megbízással, hogy előtte is „kifejezésre juttassa a város álláspontját” a pedagógusok tömeges elbocsátása, valamint általában a pozsonyi iskolák i' vében.12