Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM galmazta, a 11. és 12. az iskolai alkalmazottak javadalmazásáról, a 13. az eddigi tanszemélyzet további alkalmazásáról, a 14. és 15. pontok pedig a munkaviszony, elbocsátás és nyugdíjazás kérdésköréről szóltak. „Mindezeket a kérelmeket a fent említett két bizottság egyhangúlag azzal terjeszti a nagyméltóságú kormány elé, hogy azokat mint Pozsony város óhajtásait a közoktatásügy rendezése alkalmával jóindulatú megfontolás tárgyává tenni, s mint a lakosság közérdekű óhajtásait teljesíteni méltóztassék” - hangsúlyozták végezetül még egyszer a pozsonyi memorandum összeállítói.5 A magyar kérelmek a hatalom illetékeseit azonban egyáltalán nem érdekelték. Alig pár nappal a fentebb idézett augusztus 15-i keltezésű pozsonyi memorandum megszületése után a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium drasztikus lépésre szánta el magát. Pozsonyban 1919. augusztus 22-én valamennyi tanítónak és tanárnak - állami és felekezeti iskolákban működőknek egyaránt - névre szóló el- bocsátólevelet kézbesítettek. A pedagógiai szolgálatból elbocsátó leveleket Srobár miniszter nevében küldték az érintetteknek, bár a szabályos aláírás helyett neve csak nyomtatott alakban volt olvasható az irat alján. Egy-két napon belül az is kiderült, hogy azonos tartalmú leveleket küldtek Szlovákia más városai magyar - sőt esetenként szlovák - tanszemélyzetének is. E levelek szövege a következő volt: „Az 1918. évi december hó 10-iki törvény 2. § értelmében (64. számú törvénygyűjtemény), az iskola és nemzeti művelődésügyi minisztérium 1919. évi június hó 27-én 26 794 szám alatt kelt rendelete alapján Ön mint olyan, kit a magyar kormány kinevezett vagy megerősített, de a csehszlovák kormány eddig át nem vett, a csehszlovák köztársaság területén iskolai szolgálatából elbocsáttatik. Fizetésre, esetleg nyugdíjra vonatkozó igényeivel a budapesti magyar kormányhoz utasíttatik, amellyel az Ön elbocsátását egyidejűleg közöljük. A pozsonyi adóhivatal utasíttatik, hogy fizetését és a csehszlovák állam számlájára fizetett illetményeit az 1919. évi október hó 31-én szüntesse be. Felhívom, hogy az Önre hivatalosan, vagy nem hivatalosan bízott iskolai vagyont, valamint az iskola vagyonát képező kikölcsönzött tárgyakat (könyv, kulcsok stb.) személyes felelősség terhe alatt haladéktalanul adja át utódjának és hogy a természetbeni lakásból 1919. aug. hó 31-ig minden esetre költözködjék ki.”6 Az elbocsátólevél hátlapján azonban ott voltak az esetleges reaktiválás feltételei is, a hatalom tehát számolt azzal, hogy a megalázott és „betört” tanítók, tanárok egy részét mégiscsak átveszi és a saját szolgálatába állítja. „Azon tanítók (tanítónők, óvónők) vagy tanárok - volt olvasható többek között az elbocsátóle- vél hátlapján -, akik köztársaságunk ellen semmiféle módon, sem szóval, sem viselkedésükkel nem vétettek, akik erejüket hűséggel és odaadással akarják szentelni a csehszlovák köztársaság javára és a szükséges nyelvképességgel is rendelkeznek, ezen köztársaság szolgálatába való felvételért folyamodhatnak.”7 Az idézett levél névre szóló kikézbesítése óriási riadalmat idézett elő egész Pozsonyian. Mindjárt a kézbesítés napján, 1919. auguszt'is 22-én több küldöttség
