Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Megkésett köszöntő a 75 éves Zeman Lászlónak - Szabómihály Gizella: „Köztesség” és univerzalitás

Megkésett köszöntő a 75 éves Zeman Lászlónak

„Köztesség” és univerzalitás

„Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél” - mondja Márai Sándor darabjában, A kassai polgárokban János mester a fiának. János mester és Kristóf kassaiak, a nyugat pedig a nyugat-európai országokat jelenti ebben a mondatban. Miért idézem mégis most ezt a mondatot az eperjesi patrióta, Zeman László köszöntése alkalmából? Két okból is: először azért, mert Márainak erre a művére éppen Zeman tanár úr hívta fel a figyelmemet, másrészt pedig azért, mert akárcsak Kristóf, Zeman László is nyugatra ment - bár csak a történelmi Magyarország nyugati kapujáig, Pozsonyig jutott el -, és akárcsak János kőfaragó mester fia, ő sem felejtette el soha, hogy keletről - a nagy múltú Eperjesről - jött.

Kristóffal ellentétben azonban Zeman László valójában sohasem hagyta el szeretett szülővárosát: ha átmenetileg Pozsonyban tartózkodott is, vagy Eperjesről jött, vagy oda készült. Ez a „kétlakiság”, a „köztesség” azonban - úgy érzem - e- gész életét meghatározta. A második világháború után indult szlovákiai magyar értelmiségiek nagy részétől eltérően Zeman László városi értelmiségi családból származik - édesapja ügyvéd volt - , s egy olyan városban született 1928-ban, mely a múlt században a magyar nyelvterületen kívülre szorult. Talán Eperjesnek ez a „periférikus”, magának pedig „atipikus” helyzete tette lehetővé számára, hogy a szlovákiai magyar világot kissé kívülről, objektív távolságtartással kezelje (jellemzőnek tartható, hogy Zeman László életrajza nem szerepel a Ki kicsoda Kassától-Prágáig című kiadványban), s az eperjesi hegyekből messzebbre is lát, mint az átlag szlovákiai magyar értelmiségi.

Zeman tanár úr sokoldalú érdeklődésű ember: a gimnázium elvégzése után a Comenius Egyetem Természettudományi Karán kezdte el tanulmányait természetrajz-filozófia szakon, majd később felvette a biológiát is, egyúttal azonban a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyar nyelvből és irodalomból is megszerezte diplomáját. Pedagógusi pályája szintén változatos: tanított gimnáziumban Pozsonyban és Kassán (többek között testnevelést is), főiskolán (biológiát), 1962-től 1989-es nyugdíjba vonulásáig pedig a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar nyelv és irodalom tanszéken. Ez utóbbi munkahelyén szintén több tárgyat oktatott: kezdetben fonetikát, majd később főként stilisztikát, általános nyelvészetet, irodalomelméletet, fordításelméletet és módszertant, tehát elsősorban a nyelvészet és i- rodalom határán, azok között elhelyezkedő diszciplínákat. Kis létszámú oktatóhely lévén, a magyar tanszéken az oktatók rendszerint több tárgyat is vittek aszerint, éppen mire volt szükség, Zeman László sokoldalúsága azonban még ebben a kontextusban is kiemelkedő -'olt A.z ő esetében izo bán a többféle oktatott tárgy nem ve