Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Megkésett köszöntő a 75 éves Zeman Lászlónak - Szabómihály Gizella: „Köztesség” és univerzalitás

„Köztesség” és univerzalitás zetett színvonalcsökkenéshez, tanítványai szigorú, de igényes tanárként emlékeznek rá; olyan pedagógus volt, aki nemcsak a tárgyi tudást adta át, hanem a filológiai ap­parátus használatára, s főképp tudományos szemléletmódra oktatta a diákságot. Zeman László számára mindig is természetes volt, hogy egy egyetemi hallgatónak a magyarországi szakirodalom mellett ismernie kell a vonatkozó szlovák, cseh, angol, német stb. nyelvű munkákat is, s ha valaki ilyen jellegű kéréssel fordult hozzá, alig fordult elő, hogy ne sorolt volna fel ott helyben néhány, az adott problémával foglal­kozó tanulmányt. Jubilánsunknak a magyar tanszéken kifejtett oktatói és tudományos tevé­kenységét alapvetően meghatározta az a tény, hogy szakmailag elsősorban nem a magyar, hanem a cseh és a szlovák nyelvészet irányában tájékozódott, így a Prágai Károly Egyetemen Skalička professzornál doktorált. Zeman László már a magyar tanszéken évtizedekig alaptankönyvként használt a Magyar nyelv leíró nyelvtana (1968) című jegyzet fonetikai részében is elsősorban a prágai iskola eredményeire támaszkodott, s e nyelvészeti irányzat szellemében születtek stilisztikai-fordításel- méleti tanulmányai is (a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2003/4-es számá­ban Fazekas József ezekről teljes bibliográfiát közöl). Zeman László egyúttal a strukturalista-funkcionalista szemléletű nyelvészet közvetítőjeként is szerepet vál­lalt: tőle származik Arany A. László Psychologické základy javov bilingvistických című alapvető tanulmányának terminológiailag adekvát magyar fordítása (megje­lent a Lanstyák István-Simon Szabolcs szerkesztette Tanulmányok a magyar-szlo­vák kétnyelvűségről című tanulmánykötetben 1998-ban), illetve ő fordította ma­gyarra az ún. nyitrai iskola vezető egyéniségének, František Mikónak Od epiky k lyrike című munkáját (Az epikától a líráig. Az irodalmi mű stilisztikája címmel je­lent meg a Nap Kiadónál 2000-ben). Mindkét fordítás tudománytörténeti és termi­nológiai jelentőségű is egyben, bár sajnálatos, hogy megkésettségük folytán hatá­sukkal aligha számolhatunk. Arany A. László tanulmánya évtizedekkel megszüle­tése után jelent meg magyarul, akkor, amikor a kétnyelvűség-kutatásban a szocio- lingvisztikai megközelítés vált uralkodóvá; a Miko-kötet pedig akkor, amikor lé­nyegében a stilisztikában is lezajlott az ún. posztstrukturalista váltás. Nyugállományba vonulása után jelent meg jubilánsunk két tanulmányköte­te: a stilisztikai-fordításelméleti-fordításkritikai írásokat tartalmazó Stílus és fordítás, illetve a szeretett szülőváros hajdani híres kollégiumának és annak tanárainak emlé­ket állító Gymnasiologia. Reméljük, hogy a Tanár úrnak még lesz ereje és kedve ar­ra, hogy újabb írásokkal és könyvekkel ajándékozzon meg bennünket; elsősorban is módszertani-nyelvészeti írásainak újraközlését fogadnám szívesen - elsősorban a fiatal pedagógusnemzedékre gondolva-, hiszen a Szocialista Nevelés számai ma már hozzáférhetetlenek. 75. születésnapja alkalmából Zeman László két jeles kitüntetést is átve­hetett: a Márai-díjat és a Szlovák Köztársaság Ezüstérmét. E kitüntetések, valamint volt tanítványai tisztelete adjanak neki erőt a további munkához. Isten éltesse! Sza 'mihály Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents