Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Antalík József versei (Virrasztás, Fohász, Könnytelen magamban, De profundis, Emlék)
Antalík József versei De profundis Uram, hallgasd könyörgésem, Hívlak megtört, figyelj engem! Ne szállj perbe te szolgáddal, Mélyből, aki Hozzád szólal. Göröngyös út végét járom, Eltűntek már vágy és álom. Sötétségbe vetem ágyam, Gyűlölt sírba rejtem házam. Sírom mélyén békét lelek, Testhez láncolt, gyarló lélek. Testem porlad, láncom lehull, Lelkem szabad, útnak indul. Nyújtsad kezed, ne bolyongjam, Megtaláljam Hozzád utam! Általlépve időt, teret, Végtelenben Tiéd legyek! Emlék Futok Tőled, dúlt magamtól, Féltve védett zord magányból. Titkon őrzött halott ébred, Újra ébreszt bút, emléket. Illanó múlt fel-fellángol, Kihuny tűnő, csodás álom. Kín, gyötrelem - igaz se volt, Vágy, szerelem - bujdosó holt. Evek lépnek, botorkálnak, Vége szépnek, ködcsodáknak. Gyilkos halál, nálam bujkál. Éltem halvány, tört alkonyán, Átoktól vert násznyoszolyán, Álmom szövöm... s szakad fonál.
