Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Duba Gyula: Máraival - Ég és Föld között (esszé)
Duba Gyula 3. Harry Potter a varázslóiskola szorgos tanulója, kamaszbűvész. I.K. Rowling pedig középkorú angol tanítónő, éppen ötödik Potter-regényét adta ki és évi jövedelme, újsághírek szerint magasabb, mint az angol királynőé. Hemingwaynek fénykorában egy afrikai szafarira „tellett”, az Akiért a harang szól megjelenése idején. Tolkien, a Gyűrűk Ura írója talán csak azért nem keresett még annyit, mint Rowling asszony, mert még csak a harmadik köteténél tart. Vaskos könyvek ezek, kiadóink ódzkodnak elfogadni ilyen terjedelmes kéziratot, „ingük-gatyájuk rámenne”. Ezen írók teljesítményét, s hozzájuk tehetnénk még Danielle Steel, Rosamunda Pilchner és mások nevét, figyelemre méltó a nőírók jelentős száma a műfajban, mintha a női intellektus alkalmasabb lenne erre; írói munkájukat tehát nem fitymálhatjuk le, bizonyára megfelelő szinten elvégzik. Bestsellereket írnak. Olyan müveket, amelyekből aztán film készül, televíziós játék vagy sorozat. Olyan lehetőségek ezek, amelyek átformálják az írói munka értelmét, nagy hatással vannak a befogadó közeg - az olvasók, a tv-nézők - érzékenységére és elvárásaira, és akár a jövő irodalmát is gyökeresen átformálhatják. Már a huszadik században be-széltek az irodalom válságáról, a huszonegyedik elején benső lényegének gyökeres metamorfózisát éljük. Ezekben a művekben ne csak a látványosan ható és szórakoztató, „igaz” történeteket vagy képzelt fikciókat lássuk, hanem az azokat körülvevő nagy közfigyelmet is, s nemkülönben a mögöttük álló roppant anyagi erőket. Az ötödik Potter-kötet - H.P. és a Főnix Rend - megjelenésekor éjféltől sorban álltak az olvasók a könyvesboltoknál, mint mi valamikor autóra várva a Mototechna üzletei előtt. A világsajtó megírta, mint kerestek alkalmas főszereplőt a készülő filmhez, míg végre találtak egy rokonszenves, szemüveges kamaszt. A Gyűrűk Ura című monstrefilmet Oscar-díjra jelölték. S a világ globalizált közfigyelme lelkesen szurkol az álmodozó tekintetű Harry Potternek és a Gyűrűk Ura sárkányokkal telített ütközeteinek. De hát mesék mindig voltak, hol itt a baj?! A népmesék középkori ízeitől - levágott sárkányfejek, a gonosz boszorka a kemencében, Csipkerózsika százéves álma és csókra ébredése - kellenek csodálatosabbak vagy szörnyűbbek?! Volt King-Kong, Tarzan, Golem és Dracula meg a bátor Maugli és állatai. Aztán Sherlock Holmes, a baskerville-i kutya, Agatha Christie Tíz kicsi négere és Piszkos Fred! Talán Goethe Werthere volt az első bestseller, zokogott felette a művelt Európa! Számos világsikerű regényéből készült nagyszerű film. Most azonban - minden bizonnyal a televízióval — nyugtalanító „technológiai” motívum keveredett a műalkotás születésébe. Danielle Steel, olvastam valahol, egész munkacsoporttal dolgozik. Témát keresnek, anyagot gyűjtenek, összerakják a történetet, majd részfeladatokra bontva írják a regényt. Márai megszenvedte és átélte a müvet, szavakból, nyelvi elemekből építette, de érzésekből formálta, lelki méretűvé alakította. A másik típusú író mintha lego-elemekből gyártaná, nem felfedezi és megépíti „irodalmasított” életmodelljét, hanem ismert elemekből reprodukálja. De valami új szempont, a feszültség, a látvány törvénye szerint! Nem véletlenül említettem
