Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Öllős Edit: Rekviem magamért (vers), Cserepek (naplójegyzetek)

Öllős Edit

Kolletívan egyedül tálaljuk vágyainkat.

Pettyek nélküli katicabogarak súgják majd fülembe múltamat.

Neked oroszlánok üvöltik füledbe tévedéseidet, sörényüket kezedbe adják, s ha a- karsz, megkorbácsolhatsz velük.

Hogy összeveszünk-e emiatt, majd Isten dönt helyettünk.

Mindenesetre kezet fogunk.- A magánynak nincs krónikája.

A magány oázis az örökkévalóság sivatagában.- Tény.

Életem Trabantjának visszapillantó tükrében felfedeztem néhány Mercedest.- Fogcsikorgatóan zimankós állomásokon megéri leszállni az élet mozdonyáról. Gyakran múltadban vasorrú bábaként szereplő tündérek várnak ott rád.- Lelkesedni fogat vacogtatva is lehet.

De felháborodni csakis frissen vasalt lélekkel!- Mikor Istent kell felelősségre vonni, bocsánatot kell kérned, hogy megszülettél.- Az élet nagyvárosában a társadalmon kívül is eltévedhetsz.- Ha az üres papír látványa rémisztő előtted, nagytakarítást kell tartanod gondolataid és értékrend(etlenség)ed birodalmában!- Az ember lépten-nyomon akaratán kívül okoz csalódást magának.

Ilyenkor a Szerepen belül kell szerepet játszania - ha tetszik, ha nem!- Abszolút magány.

Ha már Isten sem fejezi be gondolataidat.- A gondolat hatalma.

A gondolat a pillanat boldogságát is megelőzi.

Tehát a gondolkodás az abszolút boldogtalanság?- Ősz.

Életem akár egy kivilágításán labirintus.

Nem szólók Istenhez.

Isten nem szól hozzám.- Készül valami?

Valaminek történni kellene, ami eddig ismeretlen.

Jó lenne szemüveg és álarc nélkül tükörbe nézni, levetkőzni minden szerepet, elérni, hogy újra érdekeljen ez a színházasdi.- Mikor összegabalyodott, leszakadt pókháló a lelked, nem érdekel, tehetségesen játszod-e szerepedet.

Ez a depresszió mozgatórugója.

Krónikája nincs. (Legalábbis leírhatatlan.)- Ami megtörténik, gyakran árt a léleknek.

De amire gondolsz, az többnyire jót tesz neki.

Tehát: történések nélkül élni annyi, mint „megszépülni”?