Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Öllős Edit: Rekviem magamért (vers), Cserepek (naplójegyzetek)

Cserepek- Ha az embernek írni „támad kedve”, feledni kell a pillanat minden „nyomorúságát”!- Ha abból a bizonyos elhatározásból egy csipetnyi nem elég, exhumálni kell valamit a lélek temetőjéből!- írni.

Néha olyan egyszerű... Mosolyogva írod le a legkínosabbakat.

Aztán van, mikor belegyöngyözöl ugyan, de betelik néhány oldal.

De ha vért izzadva is képtelen vagy egy szóra, mihez kezdjél?!- Rács.

Amire gondolni nem lehet, érezni is csak alig, az leírhatatlan lenne?- Ha az ember szeretne kitörni lelke börtönéből, megrémül: hát mikor tanulja meg „szeretni” magát?- Éppen összeesküvést szőttem az idővel a tér ellen, mikor Isten megkérdezte, az ő pártján állok-e. Nem tudtam válaszolni. Az Idő megelőzött.- A túlélés ösztöne mindig irányít.

Akkor is, ha harakirit készülsz elkövetni.- Ami tény, az ellen nem tehetsz semmit.

De a képzelet nyulékony.- A befektetés nem feltétlenül térül meg.

Az elhatározásnak viszont nincs ára.