Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Öllős Edit: Rekviem magamért (vers), Cserepek (naplójegyzetek)
Cserepek- Buta kérdésekre válaszolni annyi, mint kátrányban gázolni, miközben hullanak rád a felháborodás izzóan vörös cserepei.- Távozz! Olyan a lelke, mint egy darab koldusnak álcázott légüres tér, mégis többfogásos menüt követel.- A boldogtalanság olyan, akár a rétestészta. Minél tovább nyúlik, annál több tepsire telik belőle.- Ha beszélsz, de nem értenek, kár a fáradságért. írni izgalmasabb. Azok között, a- kik elolvassák, nem is egy akad, aki vállalkozik veled egy Föld körüli útra salátalevélen repülve. De hány landol veled épségben a kezdőponton?!- A levegőben nyilak röpködnek, nyakadba nap mint nap forró víz zúdul, de a sarokban még mindig szuszog a szeretet az élni akarás tűzpiros jelmezében.- Seprűnyélen lovagolva nincs Gondolat. De szeretni a vasorrú bába is tud!- Mintha mosóport nyeltem volna... De lelkemben a szenny akkora, hogy súrolással csak szaporodik minden ördögi gondolat.- Mikor nincs, ki világra segítse gondolataidat, rögtönözni kell. (A hullámhosszak egymásra tudnak hangolódni!)- Mikor a gondolatok hajba kapnak, a léleknek kell összebékíteni őket! Amit az ösztön súg, azt a tűző napra kell állítani!- Ha nem tudsz dönteni, sivatagban vagy őserdőben játszódik-e életed, próbáld szeretetet színlelve kiélesíteni objektív fényképezőgépedet!-Néha az ember fásultan ébred, aztán egész délelőtt szeretné titokban tartani, hogy megszületett. Kelletlenül issza kávéját, kelletlenül dolgozik, kelletlenül ebédel, aztán rájön, hogy nincs titok: újra időzített bomba. És délután felrobban. (A következményeket vállalnia kell.)- Mikor úgy érzed, jogod van a magányhoz, pislogás nélkül hallgasd végig barátod monológját!- Imi. A társadalmon kívül élni. Jogaidon legyinteni, elképzeléseidet kidolgozni. Csak magadért vállalni a felelősséget.- Mikor a zimankós őszi magány ásításra ingerel, érzi az ember, hogy valami közeleg...- Terv. Nem tudom néven nevezni kapcsolatunkat. Nem gondolkodunk egy hullámhosz- szon, az biztos, mégis egy csónakban akarunk tengerre szállni. Én majd ráveszlek, hogy fejest is ugorjunk róla a legmélyebb vízbe. Akkor majd leázik rólad minden, amit most is nélkülözöl, a kaktuszok százszorszéppé szelídülnek, a kutyák megné- mulnak, a hátizsákok kiürülnek. Romantikát szolgálok fel vacsorára. A füst eloszlik. Csókokat nem kérvényezünk.
