Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Öllős Edit: Rekviem magamért (vers), Cserepek (naplójegyzetek)
Öllős Edit Rekviem magamért Megéri rendszeresen lelépni a falvédőről? Ott mindenesetre a kín sokba kerül, a napsugár későn érkezik, és minden érzék vitatkozik. Eredményesebb labirintusban közlekedni, hamuban sült pogácsát magaddal vinni, megprózbálni azt, ami lehetetlen, kinyújtózni képzeletfekhelyeken. A sírásó bánatán elmélázni, holdkeltét célba venni, várni, mi elkerülhetetlen, szétnézni a terepen. Meddig tart még a szikra? Nem bocsátkozom jóslatokba - elég, ha fölém hajolsz, s ha kell, megvalósulsz! * * * Csak egy karnyújtásnyira van az oltalom, mégis elkerülhetetlen a szánalom. Pénzérmék csörgése a falon, karácsony kopog az ablakon. Varjak károgása a kertek alatt, eltervezni is lehetetlen azt, mi amúgy is néma marad. Létrehozható, ami AZÓTA várat magára? (Ha kell, ezt felírom a hóba!) Képmutatás helyett feláldozom magamat, Az Óperenciás-tengerre eresztem csónakomat. TEÓRIA A lét mindig vitatható. Ami papírra kerül, visszaváltható. De levegő nélkül nincs kegyelem — szabadalmazásra vár az oxigénmentes védelem.
