Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

meg odaérkezésétől 1839 teléig. E pár hónap alatt egy közeli faluban, Böhmischdorf- ban úszóiskolát alapított - 3 pengő forintért egész nyáron és őszön szabad a bemenetel. A balatoni távúszásáról híres Wesselényi (2) már a Balítéletekről c. könyvében kritikusan szólt az „úri ember” úszni nem tudásáról: „úszásra nézve többnyire a zsidókkal tartanak” (22). Gräfenberg és Freywaldau között hegyi gyalogutat „lóczás állomásokkal” építtet: „az alföldön szekérjárta töltésnek is beillenék”.)

„Közel ezen Wesselényi-úthoz - mert így nevezték el a magyarok - a hegy tövében, Freywaldau külvárosában, egy sziklakövek közül elébugyogó forrás vagy csatornakutat lehet látni, márványból készült csigavályóval, s felül egy négyszögű kőtáblán ezen fölirattal: 1839. Ez a hegyről zsilipeken levezetett forráskút szinte a báró terve szerint, s gondoskodó igazgatása alatt létesült... sőt néha önmaga is részt vett a munkában, különösen egy ízben ugyancsak megtolta a napszámosok között a kövekkel megterhelt szekeret. Mellyik mágnás vagy csak nemes vérből származott aristokrata tenné ezt szégyenkezés nélkül! De mellyik is tudja aztán közülük hogy keresi a dolgozó néposztály mindennapi panaszos kenyerét” (31a).

(A sziléziai parasztok és mesteremberek tisztelettel és hálásan emlegetik a munkaadó „Weszily ” bárót - a Wesselényi névbe beletört a nyelvük aki pedig igencsak szigorú a többnyire kontár kézművesekkel. Emlékiratírónk tanúja volt egy „comicus jelenetnek”, amelyből kiviláglik, hogy is szokta a báró a mesterek munkáit ellenőrizni):

„Ugyanis a mint a szállásomról sétálni kiindulok - egy izmos alakot Iátok a patakban föl s alá járkálni. Közelebb megyek, s im az én Wesselényim sétál ez i- gen is hydropathiai-vízparochián. „Mit mível nagysád?” - kérdem őt, egész meglepetéssel. „Hár csizmát próbálok!” - szóla szokott komoly mosolygásával. Elkaczagtam magamat. „A schusterem - folytatá a báró - azt mondá..., hogy... olly különös erős bőrbül készíté e csizmát, mellyen át nem hat a víz, habár egy óráig is járnék benne, - most már egy fertály órát vagyok itt és sarkam már is vizes!” - s midőn egy pár perez múlva másik lába is kezdé érezni a csizma vízellenes erejét,- elhagyá a báró a patakot s ment lábtyüséhöz, kézzelfoghatólag bebizonyítandó előtte, állításának, nagy ígéretének hamisságát” (31b-32a).

(Mielőtt szemtanúnk 1839 végén befejezte volna emlékiratát, lejegyezte: milyen terv foglalkoztatja a bárót legújabban. Mivel Freywaldau városában nincs jó ivóvíz, a báró „a hegyekből zsilipeken vezetendő két forráskút fölállítására a város belsejében egy aláírási ívet nyitott meg s a mintegy 1400 pengő frointnyi költséget már is igen szép adakozások egészítik ki. A jeseníki levéltárban fennmaradt aláírási ív bizonysága szerint Nassau hercege 200, Erdődy János gróf 100 s Wesselényi báró szintén 100 pengő forinttal járult hozzá a költségekhez.)

„Mindezen a közjót előmozdító nyilvános tettek, a kielégített önérzet melegével tölthetik el hazánk betegének kebelét, s roppant veszteségeért némi pótlást ád, s a szenvedő szív sebeit enyhítőleg hegesztgeti. Ah de mégis kimondhatlan nagyok és súlyosak mind a nyilvános, mind a magánélet nélkülözéssel, mellyek kor-