Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

Priesznitz visszaadd a víznek régi hatalmát S ősi erőben kél újra az emberi faj.

Gyulai Pál, Vörösmarty Összes Munkáinak kiadója úgy tudta, hogy a fenti Priesznitz c. költeményt Vörösmarty Wesselényi kérésére írta s azt sehol sem jelentette meg, sőt Minden Munkái kiadásából is kifeledte (7). Gyulai szerint csupán egy pár Gráfenbergről szóló munkában és hírlapi tudósításban jelent meg e kis négysoros, amely emlékiratírónk tanúsága szerint 1839 őszén/telén íródhatott. Nagy reformkori költőnk védelmében el kell mondanunk, hogy ha a „Priesznitz” írásakor talán még nem is volt „a hydropathia valódi barátja”, a későbbi évek során bizonyára azzá lett. Erről tanúskodik két további költeménye. Mindkettő az Athenaeum hasábjain jelent meg 1841-ben. Az Egy politikus költőhöz alábbi soraiból kiderül, hogy Vörösmarty jól tudta, milyen módon „hajtja ki” a nyavalyát a testből Priessnitz:

Téged mind bölcset Priesznitz tintába fürösztött,

És most versekben izzadod azt ki nekünk.

A vers szép és jó. És nincs is benne igazság,

Nem csoda csak nyavalyát hajt ki az újkori gyógy.

A másik költemény már a címében utal Priessnitzre - Vizgyógy:

A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál,

Gát, de merészeknek pálya világokon át.

Gyötrelmes keserű, ha szemedből bú satolá ki,

Kéj, ha örömcsepként ömlik el arczaidon.

Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ha beteg vagy,

S szűz forrásaiból visszajön életerőd:

Természettől nyert a víz kétféle hatalmat,

Isteni áldássá tette az emberi ész.

Visszatérve azonban a „vasoroszlánra” szánt négysoroshoz, elmondható, hogy az ma is olvasható az 1840-ben valóban felállított szobor talapzatán. Nincs tudomásunk arról, hogy Vörösmarty járt volna személyesen Gráfenbergben, járt viszont az oroszlán tövében egy másik nagy költőnk: Tompa Mihály. Valószínűleg az 1845/46 telén elszenvedett reumás láz (9) következményeit gyógyíttatta 1848-ban Gráfenbergben. Élményeiről az Életképek c. lap hasábjain számolt be barátjának címzett levelek formájában. A „vas oroszlán”-ról így ír: „...a különben remek mű, a legkevésbé járt helyen úgy el van dugva, mintha épen barlangjában volna az állatkirály” (19).

ÚSZÓISKOLA, GYALOGÚT, VÍZVEZETÉK

(Az emlékirat utolsó hat oldala Wesselényi „közjóra áldozott tetteit” örökíti