Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

dába vonulását tárgyalja. E nyolc oldal nem kíván részletes elemzést, hiszen Wesselényi hűtlenségi perét az említett monográfia (20), ill. Trócsányinak egy későbbi munkája (21) is kimerítően ismerteti. A témánk szempontjából fontos szöveg a 7a oldalon indul. Az eredeti szöveg folyamatos, az áttekinthetőség kedvéért mi bontottuk fejezetekre, s így a fejezetcímeket is tőlünk kapta az emlékirat.

A szövegben ismételten előforduló sziléziai Grafenberg ma Jeseník, a fúr- dővendégek listáján Dorf, azaz falu név alatt szerepel - míg a közelében található Freywaldau, mai nevén Fryvaldov, a Stadt, azaz város minősítéssel került be a jegyzékbe. Mindkét helység ma a Cseh Köztársaság területén található.

MEGÉRKEZÉS GRÁFENBERGBE

„A már pőrének folyamata alatt bal szemére vak, a jobbikra is vakulandó Wesselényi, megidéztetése után, két ízben kért engedelmet szeme gyógyítása végett Gráfenbergre Priessnizt vízgyógyintézetébe utazhatásáért, s egyszersmind a gyógyidő lefolytáig pőrének folfüggesztéséért. Azonban a kormány - noha a báró folyamodásait az ehhöz mellékelt orvosi bizonyítványok sürgetőleg támogatták, ravasz fogásait szokott módon gyakorolva, a Gráfenbergen történendő gyógyítást megengedé ugyan, de a pör felfüggesztésében a gyógyidő lefolytáig meg nem egyezett, s ekként Wesselényi külföldre mehetését lehetetlenné tette, mivel ő személyesen kívánt dolgozni pőrében...” (Wesselényi tehát itthon maradt és a háromévi börtönbüntetés kiszabása után): „Wesselényi félig vakon, hihetőleg, hogy egészen megvakuljon - azaz, hogy nem a régibb korok barbár kézzelfogható eljárása szerint, hanem a keresztény politika láthatatlan szellemében - kitolják szeme világát -, hogy katonai laktanya börtönébe záratott”. (A budai kaszárnya börtönéből 1839. április 11-én, elsősorban Deák Ferenc „hatékony közbenjárása által” büntetésmegszakítással útnak indulhat Grafenberg felé — „János nevű legénye, s egy katonatiszt kíséretében”)

„Egy pár nap alatt a félig szabad fogoly, az ismeretes »Árvízi csolnakos« kinek terhes élethajóját az ellene tornyosult ádáz hullámok csapásai, az üldöző villámok özöne - az akadékos sziklatorlatok és ragadozó örvények között, - iszonyúan megrongálák - a rá nézve olly viszontagságos évtized alkonyán, valahára nyugalmasabb révpartra kötött ki, midőn a grafenbergi vízgyógyintézet csöndes tengerének életadó szigetére - a fájdalmak ezen enyhítő oázisára, öszvezúzott testtel, kiszenvedett, de diadalmas lélekkel - először kilépett.”

(Emlékirat-szerzőnk szintén betegsége gyógyítása végett érkezett Gráfenbergbe 1839 nyarának közepén s rövidesen felkereste a bárót, kit „eddigelé csupán egy párszori látásból ismerém, ezt is csak a magánélet szűk körében.”)

„A mint hazánk betegénél a várva várt, első látogatást tevém, a szállása kertében álló kis faházikóban találám őt két erdélyi beteg társaságában. - Azon nagy változás, mellyen a báró az időtül fogva, mióta őt utolszor Pesten látám - külsejére nézve keresztülesett, rám igen meglepő hatással volt. Lelkéhöz illő óriási testét,