Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: Meddig ér a gyökérzetünk?

A karácsonyi ünnepkör köszöntői, jókívánságai

fuj Jézusnak egy szép nótát, hop, hip, hop, hop!”22 A bőséges szaporodás óhaját fejezte ki a bussai gazda is a karácsonyböjti köszöntőjével, melyet vacsora előtt mondott el, miután egy szakajtó gabonával érkezett a szobába: „Aggyon az Isten bort, búzát, a gazdának száz malacot, egy ólat! A gazdasszonynak száz ice kendert, egy orsót; szénát, szalmát, szalonnát, szép kis tarka bocikát!” (Saját gyűjtés, 1985)

Manga János írja egy helyütt, hogy a karácsonyi népénekek nagy tömegéből a nyomtatott énekeskönyvek nem sokat őriznek. „Mégis az öregek elbeszélése szerint, se szeri, se száma nem volt annak a sok szép éneknek, amelyek az ország templomaiban az éjféli misén vagy karácsony táján felhangzottak. Ezeket a betle- hemes játékok adták a templomnak, tehát: visszakerültek oda, ahonnan egykor e- lindultak”.23

Manga jegyezett le 1942-ben szülőfalujában egy olyan karácsonyi éneket, melyet az asszonyok az éjféli mise előtt énekeltek a templomban, s egy régi cím nélküli nyomtatott füzet is tartalmazta. A baktemóták kezdősorait is idéző ének Jézus születésének örömhírét hirdeti, s ismét találkozik itt a születés és a halál képe, a földi és a mennyei lét értelmének lényege:

„Tizenkettőt ütött már az óra:

Hallgassunk csak az angyalszóra.

Azt kiáltja: nagy öröm érkezett,

Üdvözítő Jézusunk született.

Megharsant már mennyben a trombita,

Nagy öröm van Isten városába’,

Mert a betlehemi istállóba’,

A kis Jézus fekszik a jászolba’.

Oh, Jézusunk, mi is leborulunk,

Az oltáriszentségben imádunk.

Majd, ha eljön életünk végórája,

Állíts minket mennyben jobbodra.”24 Visszatérve még a karácsonyi kántáláshoz, hadd mondjuk el - mint már fentebb is említettük hogy az egyes helyeken ezt különféleképpen nevezik. A néprajzi irodalomban is előfordul még például a kóringyálás, a mendikálás és a pászt- lizás megnevezés. Az Ipoly menti Paláston a gyerekek „rengetni” mentek karácsony böjtjén. A Hont megyei református lakosságú Perőcsényben „kaílankodni” jártak, igaz, nem karácsony böjtjén, hanem szilveszterkor. Ennek lényege azonban azonos célú, mint a katolikus falvakban tapasztalt karácsonyi kántálásoknak, hisz az új esztendőt nevezték kiskarácsonynak is. Az újesztendőt ugyanis az egész középkoron át karácsony napjától, december 25-től számították. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár tette általánossá.