Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mács József: Meddig ér a gyökérzetünk?
Csáky Károly így aztán a születést, a jókívánságokat kifejező kántálók is egyaránt kapcsolódtak a szóban forgó két naphoz. A perőcsényi „katlankozók” tehát hasonlóan jártak az ablakok alá szilveszterkor, mint a katolikus falvakban karácsony böjtjén, s ezt énekelték: „Új esztendő, vígságszerző, Most kezd újulni. Újulása víg örömet Most kezd hirdetni. Hirdeti már a Messiás Az új esztendőt. Mikor kicsiny vótam, Kemencébe bújtam, Úgy ittam a füstöt, Mint a tokaji bort. Nem köll nékem máié, Legyen a gazdájé. Pogácsa köll nekem, Kettő, akár tizenkettő. Ó, mily boldog éjszaka és óra, Melyben született a kis Jézuska, Betlehem városába, rongyos istállóba, Nincs neki dunnája, szamár, ökör melegítő párnája. Mikor kicsiny vótam, juhok után jártam, Egy piros almát találtam, Azt is a Jézuskának adtam. Fújjad, fújjad, furulyámat!” (Saját gyűjtés, 2002) S ha már az újévnél tartunk, hadd említsük meg, hogy az Ipoly jobb partján gyűjtött újévi köszöntők hűen tükrözik a nép vágyát; kifejezik a szegény ember óhaját, s mindazt, amit a parasztság az adott helyzetben a legszükségesebbnek tartott. Megfogalmazódik bennük az állatok szaporodását célzó néhány jókívánság, akárcsak az egészség biztosítására, a betegség távoltartására irányuló varázsszó. A palástiak köszöntőjében az újév aranymadárként érkezik: „Az ujjév, az ujjév, Áldást hozzon rátok, Mint eggy aranymadár, Szájjon be hozzátok! Szájjon be hozzátok Arany csicsergéssel, Sok boldogságot kívánok Az ujj esztendőbe’!”
