Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - KAROL TOMIŠ 75 ÉVES - Csáky Károly: A karácsonyi ünnepkör köszöntői, jókívánságai

Csáky Károly

„Mikor én kisgyermecske vótam,

Juhok után jártam,

Egy piros almácskát találtam,

Azt is az Istenkének szántam.” (Saját gyűjtés, 1985)

A honti kántálók szövegében is ott van az aranyalma, illetve az aranydió, mint az élet, a termékenység szimbóluma. Ezt épp a kicsi Jézus hozza, mert egyben ő is az élet forrása. Az ének második versszakának sorai újabb keletűek; itt már megjelenik a karácsonyfa is, s erre helyezik az említett jelképeket az angyalok: „Nagykarácsony közeledik,

Fiúk, lányok emlegetik:

Mit hoz nékik a kis Jézus?

Aranyalmát, aranydiót.

Ragyog a szép karácsonyfa,

Az éjjel az angyal hozta.

Telerakta minden jóval:

Aranydió, mogyoróval.”20 A pereszlényi fiúk is sorra járták ilyenkor a házakat. Előre elkészített csör- gős botukkal ütötték a taktust, s hirdették az Üdvözítő születését, a csillagoktól ragyogó boldog éjszaka elérkeztét:

„Ó, mely boldog éjszaka és óra,

Melyben született a kis Jézuska.

Betlehemnek városába, rongyos istállóba,

Gyenge testét takargatja ő felséges anyja.

Szűz Mária, téged is köszöntünk,

Angyalokkal üdvözletét zengünk,

Mert a számtalan csillagok ragyognak fölöttünk,

Bizonyítják, hogy jászolba fekszik üdvözítőnk.”21 A kemenceiek énekében egy másik bibliai szimbólum, a hal jelenik meg; ezt viszik a kántáló iskolás gyermekek az Istenkének, s dudaszóval óhajtják jókedvre deríteni a szegény kis Jézust:

„Karácsony van ma, ünnepek napja,

Krisztus urunk születése napja.

Örüljünk, örvendjünk a kis Jézuskának; futok, megyek Dunába, fogok fényes halkát, teszem tányérkába, küldöm Istenkének,

Isten tartsa békességbe angyali sereggel.

Jaj, szegényke, fázik, könnyeitől ázik,

nincsen neki dunnácskája, sem fényes nyoszolyája.

Bárány Gergő vedd a dudát, csilingili hip, hop.