Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KAROL TOMIŠ 75 ÉVES - Csáky Károly: A karácsonyi ünnepkör köszöntői, jókívánságai
Csáky Károly Hasonló tartalmú és ihletettségű, de valamivel rövidebb a deméndiek ostyahordó köszöntője: „Angyali köszöntést jöttünk jelenteni, Gábriel arkangyal Messiást hirdeti, Kinek születése most fog következni. Szent karácsony böjtjén, hogy tudhassa ki-ki, Kedves tanítónk a jóakaratjából Küldött egy pár ostyát.”13 Az Ipoly mente egyes falvaiban a XX. század közepéig karácsony böjtje előestéjén még jártak a betlehemesek. A legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték szereplői Jézus születésének szegényes körülményeire emlékeztettek. Manga szerint a sokáig élő hagyomány „összegyűjtője, terjesztője volt karácsonyi énekeinknek. Betlehemes játékaink eredete a kereszténység első századaiba vezethető vissza. A római templomokban már a IV. században építettek betlehemet, a pásztorok hódolatát pedig valósággal megjátszották. A IX-X. században Olasz- földről erre a vidékre is magukkal hozták a papok ezt a szokást. Eleinte az iskolákban, a templomudvaron mutatták be, de később annyira elvilágiasodtak, hogy eredeti szerepüket elvesztették, az egyház kezéből kikerültek és a házról házra járással a nép szórakozásává váltak.”14 A dramatikus játék énekeiben, szövegeiben is felbukkan néhány csodálatosan szép jelkép. Az ipolyfödémesiek egyik éneke például így hangzott: „Gyerünk, mennyünk Betlehembe, A kisdedhez örvendezve. Kivirágzott Jerse ága, Jézus a virága.” Dömötör Tekla a Dunántúlról ismer egy hasonló dalt, s a Jesse-féle motívum kapcsán megjegyzi, hogy az a dalokban allegorikus értelemben szerepel, s az európai népénekekben az ilyen motívumok a népek „régi kozmogóniájába tartozó képzetek emlékét őrzik”, mint amilyenek a világ közepén felnövő, eget-földet ösz- szekapcsoló kozmikus fák, életfák, sámánfák.15 A fa, illetve a vessző, mint varázseszköz szerepel a pásztorok karácsonyi vi- gíliájához kötődő aprószentekhordásban. A házról házra járó pásztorok egykor fűzfavesszővel (aprószentek-vesszővel) ajándékozták meg a gazdákat (gazdasszonyo- kat); egészséget, áldásos szaporodást-gyarapodást kívántak mindenkinek, s örömmel hirdették, hogy megélték Krisztus Jézus születése napját: „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek! Múlassák kétek Krisztus Urunk születése napját több jóval, kevesebb búval. Aggyon Isten országunkba’ bort, búzát, csendes békességet, holtunk után léleküdvösséget! E szó mondásom.”16 A fentihez hasonló szép köszöntőt mondott a pereszlényi kanász is a huszadik század negyvenes éveiben. Szövegét a falu jeles folklórkutatója, Manga János jegyezte le:
