Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KAROL TOMIŠ 75 ÉVES - Pomogáts Béla: Az istenkereséstől az imádságig
Pomogáts Béla Végül a keresztény költészet talán leginkább átszellemült változata maga az imádság: a közvetlen odafordulás Istenhez, a hozzá intézett könyörgés, midőn a lélek felemelkedik teremtőjéhez, és teljes mértékben átadja neki magát. Ez a költészet már transzcendens magaslatokra jut el, és benső lényege szerint a misztikával érintkezik. Régi hagyománya ez a magyar költészetnek, Balassi Bálint vagy Berzsenyi Dániel költői imáiban ugyanúgy megjelenik, mint Babits Mihály (Októberi ájtatos- ság, Isten kezében, Miatyánk, Az elbocsátott vad, Jónás imája), Rónay György és Pilinszky János költészetében. A magyar imádságos líra irodalmunknak egy igazából még ma sem ismert terrénuma, amely meglepetésekkel szolgálhat a katolikus irodalom kutatói számára is. Kállay Miklós, a két világháború között tevékenykedő kiváló és mára teljességgel elfeledett irodalomkritikus a Vigília 1935-ös évfolyamában megjelentetett egy tanulmányt (Metafizika az irodalomban s a magyar irodalom „metafizikádon- sága”), amely némi elégedetlenséggel vetett számot azzal, hogy irodalmunk, legalábbis a nagy nyugati irodalmakhoz képest, jórészt nélkülözi a metafizikai és spirituális ihletet. Nos, úgy gondolom, hogy ezt a véleményt igen sok irodalomtörténeti tény cáfolhatja. A régebbiek, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Madách Imre, Vajda János mellett huszadik századi irodalmunk: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Sík Sándor, Tamási Á- ron, Dsida Jenő, Kodolányi János, Rónay György, Pilinszky János és mások munkássága is amellett tanúskodik, hogy a magyar irodalomnak van egy igen erős áramlata, amelytől a legkevésbé sem idegen a metafizikai és spirituális ihlet, a transzcendens érdeklődés, sőt a misztikus tapasztalat. Végül is a katolikus (keresztény) irodalom lehetséges és létező fogalom, amelynek valódi irodalomtörténeti fedezete van, akár más eszmetörténetileg vagy kulturálisan megrahadható irodalmi áramlatoknak. Amikor irodalmunk múltjával (és jelenével) számot vetünk, gondolnunk kell erre az igazából széles mederben haladó áramlatra is. Természetesen nemcsak a magyarországi irodalomra, hanem az elszakított országrészek irodalmaira is, ezekben is élő és éltető hagyományt alkot a keresztény lelkiség, az istenhit és a vallásos élmény. Mindenképpen csonka volna irodalmi tudatunk, ha ezt a hagyományt és lelkiséget nem helyeznénk el abban a képben, amelyet irodalmunk történetéről szüntelenül újra ki kell alakítanunk. Előadás a „Határon túli magyar irodalom hetén” Székesfehérváron 2004. szeptember 29-én
