Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Motorcza Gyula: Távoli szerelem
Távoli szerelem Ezek a gondolatok kavarogtak benne. Teljesen az események hatása alá került, kibillent megszokott életritmusából. Kapkodott, feszült volt, képtelen volt összpontosítani. A zürichi repülőtéren már kedvenc szállodájának az autója várta. Landíni a sakkverseny helyszínére hajtatott. Mire odaért, a díjátadásnak vége volt, a sajtó- tájékoztatónál tartottak. Dávid Lebov, a nagydíj elnyerője nyilatkozott enyhe oroszos angolsággal a riportereknek.-Nagyon magas színvonalú, fárasztó, küzdelmes versenyen vagyok túl. Köszönöm a rendezőségnek a ragyogó szervezést. Igazán öröm volt az önök gyönyörű országában játszanom. Miközben landíni e szavakat hallgatta, életében először látta fiát. Tízméterre állt tőle, amikor Landíni elvesztette eszméletét, szívrohamot kapott. Néhány perc alatt hunyt el. Boldog volt, elégedett. Megbékélt. Amikor Dávid Lebov hazautazott Kijevbe, másnap édesanyjánál töltötte a péntek estét. Elmesélte a svájci nagydíj eseményeit. A professzor asszony anyai büszkeséggel hallgatta sikeres fiát.- Képzelje, mama! Egy idős úr a sajtófogadáson rosszul lett és meghalt. Ha jól tudom, olasz volt, Landíninek hívták. Léna asszony könnyes szemmel hallgatta a történetet, s amikor a fiú kimondta a Landíni nevet, az asszony halkan megjegyezte:- O volt a... papád. .
