Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KAROL TOMIŠ 75 ÉVES - Fónod Zoltán: „Az irodalom nem az árokásás alkalma...”
Karol Tomis 75 éves „Az irodalom nem az árokásás alkalma...” Kortársként, sorstársként, pályatársként köszöntelek szép jubileumod alkalmából. Hadd mondjam, nem az évek száma a fontos (bár az sem mellékes!), hanem az értelmes élet, melyet az eltelt évtizedekben vállaltál, követtél. Mi, akik itt vagyunk, s azok is, akik érzésben, gondolatban velünk tartanak, tudjuk, hogy az irodalom és a művészet nem az árokásás vagy az agyagba döngö- lés alkalma, terepe, hanem a megértésé, a megbékélésé! Még akkor is, ha tudjuk, a történelem gondoskodott arról, hogy a múltat be kell vallani. Nem mindegy, hogy hogyan, s az sem, hogy a múlt valós vagy vélt bűneit a nacionalista, soviniszta acsarkodásokra használjuk-e fel, vagy a közös gond és egymásra utaltság felelősségével vállaljuk a múltat. Az a tény, hogy a tömény magyarellenesség a közéletben ma sem „hiánycikk”, gyakran — sajnálatosan — lefokozza azok szándékát is, a- kik a történelem tanításait nem az együttélés ellenében, hanem a közös sors, azonos érdekek szemszögéből ítélik meg. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a nemzetek együttélésében a kapcsolatok soha nem voltak felhőtlenek, hisz a több évszázados együttélésből egyes politikusok, írástudók még ma is csak arra emlékeznek, ami a népek sorsát, helyzetét megkeserítette. Sajnos, az „árokásásnak”, az ellenségkeresésnek mindig volt és ma is van „vevője”. A politikai hatalom szívesen él ezekkel a módszerekkel, egyes pártok pedig csak így tudnak maguknak támogatókat, híveket toborozni. Nem véletlen, hogy a szlovák sorskérdések kérlelhetetlen vizsgálója, a szlovák nemzeti lét „kegyetlen” önvizsgálója, Vladimír Minác - a történelmi ellentmondásokat vallatva, egyik tanulmányában így írt: „A magyarság a szlovák politika végzete. Ha a szlovák politika önállótlan volt, elsősorban a magyarokkal szemben volt az. Mozgásiránya a magyar politika mozgásirányának a negatívája, koncepciói ellenkoncepciók, hangja visszhang csupán... A magyarokhoz való viszonyunk nemcsak nemzeti sorsunkat, hanem nemzeti tudatunkat, illetve lelkületűnket is meghatározta”. (Nemzet él itt) Súlyos igazságok ezek, melyekkel óhatatlanul találkoznak azok is, akik a kapcsolatteremtés, a hídépítés, a megértés és egymás megbecsülésének az útját keresik. Sok mindent megéltünk mi is az elmúlt évtizedekben. így tapasztalatból tudjuk, hogy a történelemszemlélet közelítő és eltérő álláspontjai a sokfajta értelmezés lehetőségéből adódnak. Meg a szemléletből is. A történelmi változások szeszé
