Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Pomogáts Béla: Az irodalom, mint etika
Pomogáts Béla Az irodalom, mint etika- Radnóti Miklós halálának hatvanadik évfordulóján Radnóti Miklós, nem egy magyar költőhöz hasonlóan, az irodalomban próbálta megszerezni mindazt, amit mostoha kora megtagadott tőle: a biztonságot, a nyugalmat, a rendezett életet. Az önmegvalósítás ügye az irodalom fogalma köré épült, az élet rendjét és menetét az irodalom eszméje hatotta át, az alkotó tevékenységet a klasszikusok mértéket adó igényessége szabta meg. A pontosan, tisztán végzett munka, a mesterség tökéletes ismerete biztonságot szerzett, a személyes üdvösség forrása lett. Az irodalom ebben a felfogásban életformát és normatív rendszert jelentett, amely lehetővé tette a védekezést és az ellenszegülést: a humánus élet eszményét hirdette a barbár világban, a háború felé tartó korszak mind kegyetlenebb fenyegetései között. Nemcsak Radnótinál, a harmincas évek fojtó légkörében sokan érezték úgy, hogy igazi önmagukat, emberi személyiségüket csak az irodalomban, a művészetben, a tudományban képesek megvalósítani. Szerb Antal szép írása, a Könyvek és ifjúság elágiája alighanem egy egész nemzedék nevében tett vallomást: „Nem tudom, nem mérhetetlenül elavult már az is, hogy leülök irodalmi levelet írni irodalmi kérdésben, és hogy ez a kérdés még mindig, hogy úgy mondjam, biológiai fontosságú a számomra. (...) De ne értse félre, nem azt a banális kérdést akarom felvetni, hogy vajon nem múlta-e idejét az irodalmi attitűd egészében véve, az irodalom mint életforma. Ha valamiben biztos vagyok, ha maradt még valami, amire azt a komoly szót használhatom, hogy »szent hitem«, akkor az az irodalom elkerülhetetlen, emberileg örök voltában való hit.” Ez a hit és ez a bizonyosság hatotta át Radnóti Miklós költői világát is. Ő is az élet keretének és formájának tekintette az irodalmat, a mesterség törvényeinek szigorú és szelíd rendszerét. Az irodalomban alakot öltő rend és humánum eszméjét Babits Mihály és a Nyugat képviselte. Babits tevékeny módon vállalta azt a prófétaszerepet, amit a Jónás könyvében meghatározott, a Nyugat pedig második klasszikus korszakába lépve vált a humanista kultúra és morál bástyájává. Az irodalom védelme, a klasz- szikus értékek gondozása a szellemi ellenállás részévé vált, a műhelyben végzett munka sajátos harcmodort alkotott, a költő időnként kicsapott a műhely falai közül és nyílt küzdelembe bocsátkozott. Az irodalom fogalma morális hangoltságot kapott, a morális hangoltságú irodalom életformájává vált, és ez az életforma eleven
