Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - Kmeczkó Mihály: Utóirat (versnovella)

Utóirat

ha megunom hadamat, hadam vadon élhet...

3.

Vagyok.

Idegen szférában.

Ismerős helyen.

Ülök az íróasztalnál.

Kint valamilyen idő van.

(Mindegy, milyen.)

Hajladozik valami a senki földjén.

(Lehet, hogy csak az árnyéka ing.)

Napszak van. Bár lehet, hogy holdszak.

(Holtszag.)

Talán este. Vagy reggel. Esetleg más időpont.

(Pontatlansági állapot.)

Valószínűleg itt. Avagy ott. Vagy amott.

(Talán sehol.) (Talán mindenütt.)

Valami felkel. Talán az egyik égitest.

Talán egy másik gondolat.

(Talán mindaz, ami van.) (Egyszerre.)

Lehet, hogy én vagyok a felkelő.

(„Forradalmár!”)

Elindulok a (be)látható pályán.

(Zenész lesz ebből a gyerekből. Matematikus zseni!)

Ilyen szemekkel csak író lehet. Patikus!! Kereskedő. - Meghonosítja a négerek közt a pipázást! - Elsőrangú szerető!!! Az Isten is filozófusnak teremtette.- Egész életében a saját temetését celebrálja! - Besúgó!!!! Nagy ember lesz ez a pici ember.

Nyugtalan szellem.

(Bolygó lélek.)

4.

Néhány embernél soha sem megfelelőek a feltételek.

(Amelyek pontosan annyit érnek, akár a fennköltség.)

Éjszaka van.

(Mindig éjszaka.)

Ülök a sötétben. Mozdulatlanul.

(Gondolkodom.)

(Tehát vagyok.)

A tárgyak maguktól kezdenek mozogni körülöttem.