Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Francesco Petrarca versei (A firenzei Nicola-ushoz, Africa, Scipio álma, A hajóút, Mago halála, Ennius Scipio előtt)

Francesco Petrarca versei

nagy nevedet visszhangozná, aki ismeri sorsod, s Scipiadesre nem emlékezni akarna, jutalmul arcod látni, de majd poraidban nő meg a híred sokszorosára, mivelhogy az élőknél irigyebb nincs.

Ám az irigységet felfalja a végzet, elűzi nyomban a sírodtól. De dicsőséged kikerülte ezt a csapást: a magas lég szárnyai őrzik a röptét, nem fertőzi a föld meg az emberi baj, gonosz erkölcs, s jámboran istenivé nőtt. Jól tudom én, hogy a végső nap csak még jobban gyarapítja, dagasztja a híred, ezt ígértem meg: s a haláltól távolodóban majdan méltán egyre nagyobb híred kerekedhet.

Nőttön-nő a becsed, s fénylő lesz, amíg a világ áll, mert az erény immár magasabbra aligha röpülhet, sőt, félek, lehanyatlik. Az én szavaim tudománya már nem elég ahhoz, hogy elérje az áhítozott célt, gyönge gyökérzetből sarjadt, Latiumban előttem nem volt erre terep, csak az argosi földművelőké.2 Ezt, ezt forgattam lelkemben bosszúsan éppen, méltó hírmondót oly elismert férfierényed nem nyerhet! Makedónok hős fejedelme, a kedves Aeacides sírján véletlen látta az írást,3 és így szólt: „Te szerencsés ifjú, híredet ily nagy dalnok zengte!” A sors roppant adománya, ha rálel egy-egy híres férfi olyan költőre, ki zengő dallal emelheti égig a férfierény ragyogását, s emlékművet emel végül, mely örökre dicsőít!

Csehy Zoltán fordításai

JEGYZETEK

1 Quintus Ennius (Kr. e. 239-169) az archaikus kor legnagyobb római költője. Legjelentősebb műve az Annales, mely Vergilius Aeneise előtt a római nemzeti eposz kitüntető pozíciójába került. A műből kb. 600 sornyit ismerünk, Róma történetét mondja el saját koráig. Homérosz lelke száll belé, ennek hatására kezdett bele poémájába - vallja költeménye elején. Scipio, legyőzve Hannibált Itália felé tart, a hajón Enniusszal a költészetről beszélgetnek. Claudianus szerint Scipio Enniust magával vitte a harcba, hogy láthassa és megénekelhesse tetteit. Ezt Cicero is jelzi: „carus fűit Africano Superiori noster Ennius ” (Pro Archia, 22).

2 Az itáliai görögség kulturális hagyományai fokozatosan szivárogtak át a rómaiba. Ennius görög minták hatása alatt dolgozott, eposzával ő vezette be a hexametert a római irodalomba, számos tragédiafordítása is görög vonatkozású.

3 A költészet hatalmába vetett hit példatára: Homéroszra történik utalás, aki megénekelte Ak- hilleuszt. Nagy Sándor, a makedónok feje sóhajt fel: micsoda szerencse, hogy egy ekkora dalnok örökíthette meg a héroszt.