Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - MARGÓ - Jakab István: Egység a sokféleségben (publicisztika)
MARGÓ Valamikor, a régi időkben, a nemzetté válás, a nemzeti érdekekért folytatott harcok idején talán nem volt ez az igény irreális, de ma, amikor a politikai felfogások (pártérdekek), világnézeti különbségek stb. még az anyaországi magyarok magyarságát is meghatározzák, az állandó vagy tartós magyaregység kialakításának igénye csak önáltatás. Persze, szükség volna rá, és szükség is van olykor. Vannak helyzetek, amikor össze kell fognunk, hogy elérjünk, kiharcoljunk valamit. Napjaink történetében (politikájában) is többször adtuk már jelét az összefogásnak. Sajnos, ma már meg kell elégednünk ennyivel: az egységbe kovácsolódás időleges jellegével. A magyarságunk kialakításához szolgáló minták megválasztása - látjuk -, nem is olyan könnyű, egyszerű dolog. A régebbi minta már idejétmúlt, sőt feudális jellegű, a mai minták viszont „tarkák”, sokfélék. A mai magyarországi pártok, polgári tömörülések különböző arányokban és formákban teszik programjuk részévé a nemzeti ügyet. Igaz, teljesen egyik sem hagyja ki programjából, még talán a legkozmopolitább csoportosulás sem. Már csak taktikából sem. Tetszésünk és ízlésünk szerint választhatunk tehát onnan is mintát, de ha tanácsolhatunk, akkor ne a régieket, idejétmúltakat részesítsük előnyben! S ne feledkezzünk meg a mi sajátos helyzetünkről se! De a mintákat nem kell mechanikusan elfogadni. Csak tájékozódásul szolgáljanak! S a szerzett információkhoz a saját felfogásunkat hozzáadva kialakíthatjuk egyéni magyarságfelfogásunkat. írásomban szándékosan kerülöm a konkrét pártpolitikai szempontok propagálását. De természetesen a demokratikus alapelvekre épülő magyarságtudat kialakításának ajánlása a célom. Azt azonban, hogy ezek az alapelvek milyen mértékben és formában szolgáljanak nézetei alapjául, mindenki maga döntse el! A liberális polgári demokráciától kezdve a tisztességes szociáldemokráciáig elég széles a paletta. Mindenki azt a színt választhatja vagy színárnyalatot keverheti ki magának, amelyik neki megfelel. Minél demokratikusabb és minél kevésbé provinciális lesz a mi magyarságunk, annál nagyobb hasznára lehetünk vele mind nemzetünknek, mind nemzeti kisebbségünknek.
