Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - Gál Sándor versei (beteljesülés, végtelen feledés, immár)
Gál Sándor versei beteljesülés gólyafészek úszik a térben kiüresedett otthon űri csend idehallik a megfagyott kelepelés íme az alkony tűnő éke istenke sírdogál a bokrok megett s diók zuhognak arany meteorok nem emelkedik szemedből horizont gyűrődik befelé dombhát és síkság s lényegül egyneművé a változó a szépség elárvul gondolat rokkan üvegként törik ketté önmagától nap és éj változásának pillanata érzed-é a sodrás szálkás magányát s a törvény szikes csipkéit a látomásban hogy ami készül ellened készül láthatod láthatod s leírhatod utódaidnak örökül akár hogy tudás és érték egyetlen életre szól csak s minden egyéb csalás és hamis beszéd övezd fel magadat a halál színével égess fehérre izzóbb fehéret csontjaid lángján s nyílik belőle igazi szépség csodamáglya egy másik valóság e semmi jelent eltakaró játék suhogás beteljesülés békéje majd élet és halál egyesül csillagok fegyelmében végtelen feledés akik utoljára maradnak mi lesz azokkal mi lesz szívünkkel arcukkal ha a szemek írisze színtelenné dermed s nem lesz már
