Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZALATNAI REZSŐ - Fónod Zoltán: „Nem én voltam a kalandor, hanem a történelem...” (Megkésett beszélgetés Monoszlóy Dezsővel, a 80. születésnapja ürügyén)
Száz éve született Szalatnai Rezső A naponként megismétlődő kalandra váratlanul fény derült. Tetőnkön óriás leguá- nok szeretkeztek, ez okozta a pokoli felfordulást. De még így is jól jártunk, mert a- hol nem rendetlenkedtek, ott a patkányok rágtak szét mindent. Ceyloni történeteimet meg jóformán az összes német nyelvű rádiónál gyümölcsöztettem. Az idők folyamán aztán Thaiföldre, Honkongba, Kínába és más egzotikus országokba is eljutottam, és persze az európai országokkal sorban megismerkedtem. A Kanári-szigeteket például gyerekként nagyon színesnek, igazi dzsungeli tájnak képzeltem el, vadállatokkal és különleges növényekkel. Amikor aztán odaérkeztem, üregi nyulaknál és az őket üldöző, betanított görényeknél és sovány po- dingó-kutyáknál egyebet nem láttam. Utóbbiak, ha a vadászat hevében kaktuszba tévedtek, a gonosz növények töviseitől szemük világát is elveszítették. Ezt Utolsó vadászat című elbeszélésemben örökítettem meg. Las Palmasban egy magyar orvosprofesszor is elénk fintorodott, akitől megtudtuk, hogy a Kanári-szigeteknek van olyan nevezetessége is, amivel a turistáknak nem dicsekednek, egy elrejtett járványkórház, ahol a leprásokat tartják. Még egy utat említenék. Számos amerikai utamon, ahol irodalmi előadásokat tartottam, egyszer Hawaiiba is elkerültem, a rendezők jóhiszemű ígérete szerint pihenésként. Itt azonban csak egy öreg magyarra találtam, aki már réges-rég a szigeten élt, s ahelyett hogy hawai emlékeiről mesélt volna, reggeltől estig sumeroló- giáról tartott szakbeszámolót. Ráförmedtem, beszéljen végre Hawaiiról. Hosszan elgondolkozott, hát igen, a szigeten elszaporodtak a patkányok, semmilyen módon nem tudták kiirtani őket, kénytelenek voltak monguzokat behozni, de mit ad isten, a monguzok szerelembe estek a patkányokkal, és ettől a patkányok még nagyobbra nőttek. Első hallásra tetszett ez a helyi híradás, de aztán elbizonytalanodtam. Amikor Kanadán keresztül folytattam utam, ott magyar származású zoológussal összekerülve, beszámoltam a hallottakról. Nagyot derült, mondván, ekkora marhasággal még nem találkozott. Egy pszichiáter szánt meg később: „Tudod, mi történhetett? A monguzok valószínűleg a kisebb és tehetetlenebb patkányokat pusztították el, ennek köszönhették testi növekedésüket.” Mivel zárhatnám a beszámolót? Talán egy versemmel: Szigliget Tó a szomszédom dajka tó vadszőlő hervadt leveleit tépem permetezem a tetves rózsát ekkora tér ennyi korlát mely lépteim ütemét kiméri valamikor Honkong Hawaii Srí Lanka Kenya s képzeletben ennél is túlra az ember végül
