Irodalmi Szemle, 2004

2004/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZALATNAI REZSŐ - Filep Tamás Gusztáv: „Két hazában egy igazsággal...” (előadás)

Száz éve született Szalatnai Rezső

zés jegyeit. Pláne, ha irodalom az, egy eleven nemzetrész irodalma. De kortársak munkásságáról van szó; érthető tehát, hogy nehezen kapja meg maradandó és tárgyilagos helyét a magyar szellem mai térképén. Legújabb irodalmunkat ismertető és bíráló művek is (pl. Szerb Antal irodalomtörténete) kurtán-furcsán, vezércikk- szerüen bánnak el vele, kitérve jelenségeinek bírálata elől. Ha rokonszenv vagy ellenszenv nyúl hozzá, tizennyolc esztendő óta ez vajmi ritkán volt irodalmi természetű. Rendszerint politikai gondolat vezette. S a kritikátlan dicséret és gunyoros lenézés egyaránt elriasztja tőle az olvasót. Holott végeredményben minden vita e- zért van, az olvasóért. Hitet akar ébreszteni benne a szlovenszkói magyar irodalom hitele iránt, lelkesíteni akarja, kitartásra buzdítani, hisz tőle függ. Ne áltassuk magunkat avval, hogy az olvasó amúgy is pártunkon van. Túl soká folyik a vita, s az olvasó alig vett benne részt. Az irodalom mintha csak az írók és irodalmárok magánügye volna itt. A vita olykor elfajul, személyeskedő riadókkal szerveződik, s három-négyévenként rendszeresen megismétlődik.”6

A fentiek az 1937-es antológia előszavából valók. A folytonosság e tekintetben nem Győry megítélésében van jelen, hanem e ma is időszerű állításokban.

JEGYZETEK

1 Rudolf Chmel: Irodalomkritikai visszhangok és kapcsolatok. In uő: Két irodalom kapcsolatai. Tanulmányok a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Madách, Pozsony 1980, 134. p. Még határozottabban fejezi ki ezt az álláspontot Chmel ugyanezen kötet egy másik írásában: „A felsorolt esetekben az irodalomtudomány a szűkén értelmezett, a kor jegyeit szükségszerűen magán viselő ideológiai koncepciók érdekében lemondott saját statútumáról. Legutóbb ez történt pl. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története című könyvében is (Budapest 1964), amely a már Magyarországon is népszerűtlen, elavult magyar nacionalizmus szempontjából íródott.” Rudolf Chmel: A szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásának hagyományai és mai helyzete. I. m. 18. p. Természetesen nem szeretném, ha Chmel tudományos és politikusi munkásságát ezek alapján bírálnánk el, de tény, hogy a két idézetet tartalmazó könyv, tárgyköre reprezentatív darabjaként, ott van az Országos Széchényi Könyvtár szabadpolcán, a témát kutatni kezdők az első dokumentumok között belebotlanak.

2 Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom. In: Dallos István—Mártonvölgyi László-Szalatnai Rezső (szerk.): Szlovenszkói magyar írók antológiája. III. köt. Műfordítók. Nyitra 1937, 9. p. (E kötetet Szalatnai valójában egyedül szervezte és állította össze, Dallos és Mártonvölgyi az egész négykötetes munka szerkesztői feladatait látták el.)

3 Turczel Lajos: Szalatnai Rezső (1904-1977). In uő: Arcképek és emlékezések. Madách- Posonium, Pozsony 1997, 109. p.

4 Szalatnai Rezsx: Van menekvüs. Slov. Grafía, Pozsony 1932, 9. p.

5 Szalatnai Rezsx: Vozőri Dezsx kifltüszete. In ux: Magyar magatartós üs irodalom Csehszlovó- kiőban. Cikkek, kritikók, tanulmónyok.Völogatta, a szuveget gondozta fis a bevezetx tanulmönyt Hr- ta: Tyth Löszly. AB-ART, Pozsony 1994, 42. p.

6 Szalatnai Rezsx: Szlovenszkyi magyar Inra. In T>j magyar Inra. A szlovenszkyi üs kórpótaljai magyar kifltxk hirai antolygiőja 1919-1936. Szerkesztette: Wallentinyi Samu. Kassa, 1937.