Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZALATNAI REZSŐ - Filep Tamás Gusztáv: „Két hazában egy igazsággal...” (előadás)
Száz éve született Szalatnai Rezső Mindezt nem kell megfejteni; elég, ha fölnyitjuk első könyvét, a Van menekvést, melynek bevezetőjében ott szerepel: „Az író és újságíró azonosult bennem, az esztétikát összekötöttem a szociológiával.”4 Nos, Tóth László e kötet több cikkét is besorolta a válogatásába, s az innen vett szövegek alapján vázlatosan már előttünk is áll Szalatnai irodalomképe. Amelyben persze tükröződik politikai állásfoglalása is. Nincs módom itt arra, hogy a két világháború közötti szlovenszkói magyar elit aktivistákra és nega- tivistákra való fölosztásáról alkotott véleményemet fejtegessem, arra azonban utalnom kell röviden, hogy e terminusok önmagukban kevéssé alkalmasnak tűnnek föl a szellemi körök, csoportok leírására. Valószínű, hogy külön, a korábbiról leválasztva kell kezelnünk az 1933 utáni aktivizmust, legalábbis másutt vannak a gyökerei, mint amannak. Az irodalom- és eszmetörténeti folytonosság szempontjából azonban figyelemre méltó, hogy az 1938-1944 közötti, erkölcsi értelemben vitán felül ellenzékinek tekintendő szlovákiai magyar magatartást - amely aztán az utókor szemében általános érvényűvé emelkedett - együtt teremtették meg a volt keresztényszocialista negativisták és azok, akik a harmincas években szemben álltak a magyar pártpolitikával, s munkahelyük miatt aktivistának minősültek, mint Szalatnai és Győry Dezső. (Ennek oka röviden az, hogy bár a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia korábban keményen küzdöttek egymással, s e harcokban mindkét részről sok patront pazaroltak el, mindkettő a szocializmus azon változatát képviseli, amely elismeri az emberi személyiség méltóságát, szemben más irányaival, a nemzetiszocializmussal, fasizmussal, bolsevizmussal.) Tóth László három, különböző korszakokból származó portrét, portrévázlatot közöl Szalatnaitól Győry Dezsőről. Mindhárom meggyőzően bizonyítja, hogy a költő egy nemzedéki életérzést közvetített, de egyik sem győz meg Győry alkotói kivételességéről. Szalatnai számos kritikai megjegyzést fűz e lírához, illetve jelentős mértékben költői epikához, ám azokban a Győry-citátumokban is, amelyeket kiforrott szövegtöredékekként idéz, több a szalma, mint a mag. Az első, a legkorábbi Győiyre vonatkozó írásban aztán találunk egy megdöbbentő utalást arra vonatkozóan, hogy a költő a harmincas években pártpolitikától, hatalmi befolyásolástól mentesen dolgozhatott egy napilapnál. A második Magyar Újságról van szó, s bármiként ítéljük is meg a költő és társai ottani működését, bármiféle alkotói szabadságot kaptak is ott esetleg, ha van valami, amit nem minősíthetünk függetlennek, az éppen egy kormányszubvencióból kiadott lap. Az említett, Győryről szóló tanulmány egyébként szintén a „Masaryktól kapott pénzen jelent meg”, s hogy mennyire viszonylagos ennek megítélése is, másutt már magam is említettem; röviden annyit: abból, hogy egy kormány támogat egy folyóiratot - esetünkben a Magyar Figyelőt-, nem következik determinisztikusán az, hogy a szóban forgó folyóirat is támogatja a kormányt; gondoljunk itt a kommunista korszak bármelyik orgánumára - köztudottan mindegyik az állam kezében volt, mégis megjelentek némelyikükben a szellemi ellenállásra buzdító szövegek. Végül hadd említsem meg,
