Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: A szervezkedő felvidéki magyar pedagógustársadalom (4) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM Az alapszabályok értelmében a szóban forgó szövetkezet célja a következő: „tankönyvek, tan- és irodaszerek, irodalmi és zeneművek, újságok, folyóiratok, nyomtatványok, művészeti tárgyak kiadása, vagy azok kiadásának elősegítése saját, vagy idegen számlára, másrészt tankönyvek, egyéb könyvek, nyomtatványok, művészeti tárgyak, tan- és irodaszerek eladása és terjesztése, és az ezúton elérhető haszonból a magyar tanítók szociális és kulturális intézményeinek támogatása és létesítése”. Az alapszabályok a továbbiakban azt is kimondták, hogy az így létrehozott szövetkezet belép a pozsonyi Központi Szövetkezetbe (Ústredné družstvo), valamint a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpontba, s ez utóbbival „szoros működési kapcsolatot tart fönn”.7 A harmincas évek első felében az ún. Magyar Tanítók Háza megépítése és üzembe helyezése volt a Tanítóegyesület egyik leginkább látványos és sikeres akciója. A Tanítók Háza megépítésének ügye 1925. július 2-án, a Tanítóegyesület Léván megtartott első országos nagygyűlésén került első ízben javaslat formájában a plénum elé. Beterjesztője Seidl János, a Tanítóegyesület egyik alelnöke volt. Az 1925. szeptember 24-én Érsekújvárott megtartott központi gyűlés létrehozott egy szakbizottságot az indítványban felvetett téma megvitatására és a teendők megállapítására. Ez a bizottság 1926. március 7-én tartotta meg első összejövetelét Komáromban.8 Majd a Tanítóegyesület 1926. június 10-én Losoncon megtartott központi gyűlésén Szlovenszkói Magyar Tanítók Háza Alapszervezete néven létrehoztak egy testületet, amelynek feladatává vált a Pozsonyban felállítandó tanítói létesítmény körüli munkálatok felügyelete.9 Közben évek múltak el, de a megépítendő Magyar Tanítók Háza ügye nem sokat mozdult előre. Végre 1934. július 3- án sor került a Ház alapkőletételére.10 A felmerülő anyagi és egyéb problémák rendezésére a Tanítóegyesület központi választmánya azonban 1934. november 3-ra kénytelen volt összehívni Galántára egy rendkívüli értekezletet, amelynek egyetlen napirendi pontja a Magyar Tanítók Háza ügye volt. Itt olyan határozat született, hogy az építkezést szövetkezeti vállalkozás formájában kell folytatni. Ennek megfelelően a központi választmányi értekezlet résztvevői mindjárt ki is mondták a Magyar Tanítók Háza Szövetkezet megalakulását, elfogadták annak alapszabályát és megválasztották vezetőségét. Elnökké Kovács Alajost, a Tanítóegyesület elnökét, alelnökké pedig Árendás Józsefet választották.11 Az építkezési munkálatok ettől számítva már aránylag gördülékenyen haladtak. A Magyar Tanító 1935 júniusában már arról számolhatott be, hogy felépült a Magyar Tanítók Háza, amely „ez év szeptemberében megnyitja kapuit, s az otthon melegével várja a családi fészekből idegenbe szakadt tanítógyerekeket”.'2 Az 1935. esztendőben a Tanítóegyesület több megmozdulásából a Léván július 6-án megtartott IV. egyetemes nagygyűlés volt a legjelentősebb. Szakmai szempontból ezen az volt a leginkább figyelemre méltó, hogy Ocsovay Imre losonci tanító, a Gömör-Nógrád Tanítómegye elnöke előadást tartott a tanítók tovább
